Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Gondolkodj, vagy érd be a nemtudással (Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker)

2020. február 18. - Timár_Krisztina

Tetszett, jólesett, tisztelem és becsülöm, megérdemli a hírnevét, bár Sztrugackijéktól még mindig a Sánta sors a legjobb. De most nem arról írok, arról már írtam, megtekinthető és olvasható. Ez most a Stalker. Ami tetszett (nagyon is): A megfejthetetlen Zóna, amelyen sok-sok tudós, csavargó és…

Tovább

...de nem a sötétségből indulva (Háy János: Napra jutni)

Hát erről nehéz… Főleg személyes érintettség okán… Felfedezhető ugyanis némi halvány sorspárhuzam köztem és „a gyerek” között, akit ezek az (egyébként önéletrajzi ihletésű) novellák megalkotnak…De azt hiszem, már maga az a tény, hogy ennyi évtized távlatából (a novellák a hatvanas évek magyar…

Tovább

Mi lesz veled Sancho Panza nélkül? (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma)

Újraolvasás vége.Volt időszak, amikor én ezt a könyvet nem szerettem.Volt.Már jó régen. Akkor is csak azért, mert olyan korszakomban olvastam, amikor Jókai mellett senki meg nem állhatott.  Abszolúte megértem, hogy Esterházy csak úgy „lekálmánbácsizza” Mikszáthot a regényeiben. Amikor az ember…

Tovább

Kalandregény, emberek helyett tárgyakkal (Honoré de Balzac: Goriot apó)

2015. január 2.  Harmadik újraolvasás vége.Ez a szöveg minden olvasással jobb lesz. Hogy a bánatba' csinálja? Még emlékszem az első olvasásra, voltam vagy tizenhat éves, és nem értettem, mi a baj a Vauquer-házzal, nekem annyira hangulatos… hát, azt hiszem, felnőttem, mert most már értem. Sőt, azt a…

Tovább

Az vesse rá az első követ (Gustave Flaubert: Bovaryné)

Újraolvasás vége. Töprengés. Amihez kétség nem fér: ez a könyv gyönyörű. Nem amiről szól, hanem ahogy meg van írva. Hajszálpontos megfogalmazások, néhány mondattal megragadott hangulatok, élénk színekkel kiemelt, apró képek, mint egy japán festményen. A dolgok sokszor önmaguknál többet jelentenek.…

Tovább

Irgalom a szerencsétleneknek (F. M. Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából)

Szerettem volna jobban szeretni ezt a könyvet, de így sem bántam meg, hogy elolvastam. Az alapművek közé tartozik, az biztos. De nem könnyű olvasni, az is biztos. Még nekem se. És nem azért, mert egy kegyetlen szibériai büntetőtelepen játszódik, és egy elítélt nézőpontjából látjuk „a holtak…

Tovább

XXX. századi szovjet falanszter, 1924-ből (Jevgenyij Zamjatyin: Mi)

Műfajteremtő antiutópia (mai divatos nevén disztópia, lassan kezdem megszokni) a legkorábbi szovjet időkből. Minőségét jelzi, hogy hazájában elég sokáig be volt tiltva, és hamarabb jelent meg angolul, mint oroszul. Szegény Platón, ha tudta volna, mit indít el azzal a hideglelős Államával, lehet,…

Tovább

Kirgizisztán. A megfogható és a megfoghatatlan (Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála)

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, szinte minden ismerősömtől csak dicsérni hallottam. Nekem már nem adták fel kötelezőként. Pedig erről a könyvről szívesen beszélgetnék én is, ma is, bárkivel. Nemcsak kor- és társadalomrajznak kitűnő; nemcsak a természet és az ember szoros, bár távolról sem…

Tovább

Izland. Népballada prózában, kegyetlen mese (Sjón: A macskaróka)

Ez a kis könyv a maga százharminc darab borítéknyi méretű oldalával újraolvasásért kiált!Ha már az írónak volt pofája ilyen rövid lére ereszteni ezt a könyvet… Ebben tényleg egyetlen fölösleges szó nincs, pedig de jól esne… Marad az elölről kezdés.NB: Okos ember nem olvassa rövid könyv fülszövegét.…

Tovább

Színházban színházban színház (Henrik Ibsen: Babaház / Nóra)

Újraolvasás vége. Nem örülök neki, hogy a „Nóra” címmel vált elterjedtté a darab Magyarországon. Így olyan, mintha csak Nóráról szólna az egész, mintha kizárólag az ő problémája állna a darab középpontjában, pedig nem. Ezért sokkal jobb a „Babaszoba” vagy „Babaház” fordítás, amely a norvég címnek…

Tovább
süti beállítások módosítása