Tetszett, jólesett, tisztelem és becsülöm, megérdemli a hírnevét, bár Sztrugackijéktól még mindig a Sánta sors a legjobb. De most nem arról írok, arról már írtam, megtekinthető és olvasható. Ez most a Stalker.

Ami tetszett (nagyon is): A megfejthetetlen Zóna, amelyen sok-sok tudós, csavargó és pénzember agyal, véres verejtékkel keresik a jelentését, a miértjét, mert ennek a szerencsétlen emberiségnek mindennek mindig az oka meg a háttere meg a mélystruktúrája kell, és a Zóna közben mindannyiuknak szamárfület mutat. Az a fantázia, amelynek sikerült sok-sok különleges és tökéletesen értelmetlen tárgyat alkotnia (sárgultam közben az irigységtől, mert ez a legnehezebb: olyasmit alkotni, ami értelmetlen, mégis érdeklődést kelt), amelyek talán egy felsőbb értelem eredményei, esetleg nem egyebek szemétnél. Az is tetszett, ahogy bizonyos dolgok magyarázatát későbbi fejezetekre halasztja a regény (és úgy tesz, mintha az olvasónak azonnal mindent tudnia kellene magától), másokat egyszerűen magyarázat nélkül hagy: gondolkodj, vagy érd be a nemtudással. Igen, ez is tetszett, mert a regény megértését nem zavarta. És tetszett a gondolatmenet, amilyen jókat odamondogatott az emberiség legnagyobb marhaságairól; ahogy értelme lett a szereplők cselekedeteinek, nemcsak mentek/lebegtek/kúsztak/gázoltak/rohantak/zuhantak valami felé.

Amit nem feltétlenül szerettem, de elfogadtam mint a regényvilághoz tartozót: a stílusa. Kemény, érdes, darabos, szétmálló. Olyan, mint a Zónában a száraz, halott, szürke fű. Nem szeretem. De mit lehet csinálni, ez illik hozzá, kész. Meg a kosz. De az se rontja le a mű minőségét. 

Ami hiányzott (nagyon): a humor. Nem szívből jövő, tiszta nevetés, az nem illik ehhez a közeghez. Sem a felelőtlen, fensőbbséget hangsúlyozó kacaj. Hanem az a sírva röhögős fekete humor (a Sánta sorsból). Nemhogy gyöngítené, még erősítené a hatást – könyörgöm, hiszen egy olyan helyszínről beszélünk, amelyen egymással párhuzamos, de láthatólag semmivel össze nem erősített korongok hevernek szanaszét, kültelki kocsmákban mindenféle fura becenevű alvilági alakok verekednek, és az orgazda kocsmáros végtelenített üzemmódban törölgeti a poharakat. Ha ebből nem lesz humor, akkor miből, kérdem én? 

Ezt 2015. március 6-án írtam. 

Pontszám: 10/8