Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Szavak mindenhonnan (Erdős Virág: Ezt is el)

2020. február 18. - Timár_Krisztina

Kétszer elolvasva, közvetlenül egymás után, pont egy óra alatt. A közös élmények közösséget teremtenek. Tökmindegy, hogy végigcsináltad, láttad, vagy akár olvastad azt az élményt. Ez a könyv meg ilyen közös élményekkel van tele. Sajnos. Ráismerés átlag két soronként. Saját életre, mások…

Tovább

Több anekdota, kevesebb mágia (Vasile Voiculescu: Bölényfej)

Nem szeretném ismételni magamat, úgyhogy ha valaki arra kíváncsi, hogy úgy általában miért érdemes Voiculescut olvasni (esetleg arra, hogy én mitől kezdtem rajongani), az forduljon pár nappal ezelőtti értékelésemhez, melyet Az álombeli őz című kötetéről írtam. Itt és most csak arról fogok írni, amit…

Tovább

Realista északi mesék (Rūdolfs Blaumanis: Tavaszi fagy)

Minden elismerésem a kötet szerkesztőinek, fordítójának, sőt még a kötetterv készítőjének is. Ezt a kicsi kötetet így összerakni igazi művészet volt.A címlapja tetszetős (elárulhatom, hogy részben emiatt vettem meg), a kemény borító még mindig tökéletes állapotban van, a könyv egy kézben elfér,…

Tovább

Mindennapi szellemi táplálék (Kempis Tamás: Krisztus követése)

Ezt nem merem pontozni. Nem is arra való. Meg nem is arra, amit én csináltam vele, hogy gyorsított menetben olvastam végig. (De így legalább tényleg visszaadhatom a tulajdonosának holnap.) Hogy én személy szerint mit éreztem ennek a XV. századi klasszikusnak az olvasása közben, azt most…

Tovább

A modern Jókai (Jókai Mór: A tábornok és az asztrálszellem)

Nem mostanában olvastam ezt a kötetet, sőt elég régen, és érdemben az újraolvasás után fogok tudni nyilatkozni. De oly kevesen vették eddig kézbe, hogy úgy érzem, muszáj egy kis reklámot csinálnom neki. Szóval akinek esetleg nem tetszett gyerekkorában az aktuálisan feladott Jókai-kötelező, mert…

Tovább

Prága, a pusztuló labirintus (Miloš Urban: Héttemplom)

„(…) egy olyan történetet, amelynek épkézláb, logikus befejezése azt a teremtményt is kielégíti, akit az értelem vezérel. De kell lenni még benne valami plusznak, valami megmagyarázhatatlannak, mélységes meggyőződésem bizonyítékaként, hogy nem mindent vagyunk képesek megérteni abból, ami szemünk elé…

Tovább

A szalamandra nem pusztít, hanem él a tűzben (Ray Bradbury: Fahrenheit 451)

Újraolvasás vége. Illetve angolul az első olvasás. Drága romantikus Bradbury, hogy meg tudja érinteni az ember lelkét, hogy az ujja köré tudja csavarni az olvasóját, még a legcsúnyább hibáit is elnézi neki. Mert vannak hibái, de hát volna szívem egy pontnál többet levonni értük? Amikor megszólítja…

Tovább

Akkor tökéletes, ha nem tetszik (George Orwell: Nineteen Eighty-Four)

Nem vagyok hajlandó pontozni, nem igaz, hogy tetszett, de az ilyesmi nem is arra való, hogy tetsszen. Ez pont akkor tökéletes, ha nem tetszik. Maximum annak örülök, de piszkosul, hogy vége. Meg annak, hogy nem magamtól fogtam a kezembe, hanem egy diákomnak kell segítenem vele kapcsolatban,…

Tovább

Merengés, mellébeszélés, könyörtelenség (Anton Pavlovics Csehov: Sirály)

2015. február 9. Találtam egyszer egy régi játékkönyvben egy kitalálós játékot. Irodalmi művekre kellett asszociálni, „mi lenne, ha…” kérdéseket befejezni, és válaszolni rájuk. Akkor most játsszunk. Mi lenne, ha szín lenne? – Hússzínű, tüdőszínű, pasztellrózsaszín, egymásba mosódva. Mi lenne, ha…

Tovább

Nem is olyan traumatizáló (Lev Tolsztoj: Mesék)

Tessék, gyerekek, olvassátok, mit írt nektek a Tolsztoj bácsi. Igen szépet. Igen sokat. Apróbbat-nagyobbat. Arra való meséket, hogy Koljuska meg Nasztyenka megtanuljanak olvasni, és közben megértsék, hogyan működik a világ. Hogy a holló vízbe fojtja a fiait, akik nem mondanak neki igazat. Bizony.…

Tovább
süti beállítások módosítása