Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Közismert történet izgalmas és kevésbé izgalmas tálalásban (Valerio Massimo Manfredi: Egy álom gyermeke)

2020. február 23. - Timár_Krisztina

Először mondom, ami a legjobb a regényben: 1. hosszúsága ellenére rendkívül haladós és könnyen olvasható, 2. történész-régész írta, aki nagyon alaposan, nem egy esetben személyesen nézett utána a háttérnek – konkrétan az ásót a kezébe fogta hozzá –, úgyhogy amit az eseményekről, városokról,…

Tovább

Törökország. A kimondott szónak ereje van (Elif Shafak: A város tükrei)

Nincs ennek a könyvnek semmi különösebb baja azon kívül, hogy túl van írva. Halvány fogalmam sincs, hogy Shafak egyébként miket szokott írni, mert ez az első könyvem tőle. De a többi értékelés alapján az a benyomásom, hogy egészen mást szoktak várni ettől a regénytől, aztán pedig csalódnak benne.…

Tovább

Elvontság nélküli tömörség (Oravecz Imre: Távozó fa)

Ritkán szoktam verseskötetet elejétől végéig olvasni. Még ritkábban rögtön megjelenés után megvenni. Ennek a kötetnek a megszerzésére egynémely kedves molytársak vettek rá, akik (igaz, elsősorban nem a szerző verseiről, hanem a regényeiről írva) eszembe juttatták, mennyire érdekeltek engem…

Tovább

Gyönyörű karácsonyi horror (Charles Dickens: A Christmas Carol)

Mi kell a tökéletes (és időtálló*) karácsonyi történethez? Kell 1 db kiszikkadt lelkű, zsugori vén bűnös, akinek megnyilvánulásait egyszerre lehet utálni és kiröhögni. Kell 1 db komor, ködös**, füstös, mocskos, hideg londoni éjszaka. Kell 4 db kísértet, amelyek különböző helyeket foglalnak el az…

Tovább

Lidércnyomás félelem nélkül (Tove Jansson: Szentivánéji rémálom)

Tove Janssonnal a viszonyunk igen ellentmondásos.Rég önálló olvasó voltam, mikor megkaptam A láthatatlan kisgyerek című kötetét, úgyhogy drága jó szüleim szerintem még ma se tudják, mit nyomtak a kezembe. Groteszk kis meséivel, nyomasztó helyszíneivel, nyomokban emberi lényekre emlékeztető…

Tovább

Felnőttmese rengeteg erdővel meg posztmodern kirakóssal (Italo Calvino: Az egymást keresztező sorsok kastélya)

Ez igen! Ez mán tényleg igen! Posztumusz Nobel-díjat Italo Calvinónak!!! Ezt a könyvet megírni nem akármilyen fegyvertény volt. Amilyen kicsike, olyan bonyolult és sokágú. Már maga az alapötlet elbűvöl: az elbeszélő betéved a mesék és mítoszok sűrű erdejébe, sűrű erdőben egy átmeneti szálláshelyre…

Tovább

Irán. A XVII. századi perzsa világ névtelen művésze (Anita Amirrezvani: A virágok vére)

Ez a jó könyv!!! Ma délután fél kettőkor még csak a harmadánál jártam, most meg már a végére is értem, és még nincs is este.Megint csak azt mondom, amit A bábjátékosok olvasása után mondtam: színvonalas, tartalmas szórakozás! Igaz, hogy Amirrezvani regénye nincs azon a szinten, mint a Kinkelé, de…

Tovább

Posztapokaliptikus, örök emberi állapot (Samuel Beckett: Godot-ra várva)

Újraolvasás vége. (Két napja.)Eredetileg nem akartam értékelni, mondván, hogy szigiri molytárs minimalizmusában is elsőrangú, 7, azaz hétszavas értékelését úgyse múlom felül. De aztán eszembe jutott, hogy már miért is kellene nekem bárkit is felülmúlni?Viszont azért se pontozom.Azért, mert Beckettet…

Tovább

Liechtenstein. A definíció szerinti örömszöveg (Iren Nigg: Maga szavasítja helyeit az ember)

„'Csak a derű óráit számolom',mondta pár szó s egy vasrúd a falon,a napóráé.”Nem tudom, hogyan nevezzem ezt a könyvet: versprózák? prózaversek? költői rövidprózák? Fogalmam sincs. Azt tudom, hogy örömszöveg. Döntést hoz, ugyanazt, amelyet Szabó Lőrinc idézett versében a bölcs öreg: „csak derűs órát…

Tovább

Bölcső, ágy, koporsó, közvetítő (Jankovics Marcell: A fa mitológiája)

Jól összerakott, jól rendszerezett, informatív könyv, még éppen innen a „túl tömény” kategórián. Igaz, hogy Jankovics már megint egyenként minden oldalba bele akarta zsúfolni az egész irdatlan műveltségét, de azért lehetett követni.  Esszészerű, külön-külön is olvasható fejezetek* a fáról mint…

Tovább
süti beállítások módosítása