Olyan rövid kis valami, ha rövidebb volna, nem is hívnák regénynek. A jövő héten vissza kell vinnem, azért fogtam bele ma, aztán mire kettőt pislantottam, vége lett. Pedig főztem is közben.Nobel-díjasokat olvasni mindig érdemes, még akkor is, ha a fordító jól elszúrja a címet… Nyugodtan maradhatott…

Csak azt az egyet magyarázza meg nekem valaki, hogy miért nem lehet akár a szerzőről, akár erről a könyvről semmit tudni?!* Miért nem olvassák szét a modern elemzők?!Véletlenül találtam a múlt héten, egy órával korábban még én se tudtam, hogy létezik. 1919 után nincs újabb kiadása. Ilyen könyv…

Vasárnap esti kikapcsolódás.  Micsoda jó kis szürreális katyvasz! Nyomokban orosz népmesei elemeket is tartalmazhat (de hol van belőle a Baba Jaga?!). Szürke, ámde keményfejű kis államhivatalnok kontra kelet-európai groteszk. Nem tudom, melyiket sajnáljam jobban. Nem mondom, hogy nem lehetne jobb.…

Hát ez nem az én könyvem volt…Azt most már értem, hogy miért tartják fontos könyvnek, hogy miért kellett éppen így megírni, és hogy miért tették fel az 1001 könyv listájára, de máskülönben… hú, de jó, hogy vége lett… Az is igaz, hogy nem kellemes dolgokról szól ez a kétszázötven oldal. Szinte végig…

A magyar cím félrement,* a fülszöveg részint a könyvnek legalább a feléig ér, részint alig van köze a könyvhöz, a címlapot hagyjuk, a szövegben maradtak kissé zavaró fordítási hibák… több bajom a kiadvánnyal nincs.  Bonyolult szövésű lélektani regény ez, no meg korrajz, szelíd humorral, jó…

Nagyon egyszerű, nagyon jól megírt kisregény, másfél óra alatt végigolvasható, de amilyen kicsi, olyan súlya van. Éppen az egyszerűségével tud fejbe vágni hatni. Mert hiába tudja az ember, hogy ha egyes szám első személyű visszatekintésként van megírva a regény, akkor a világirodalom egyezményes…

 Nem az én műfajom, nagyon nem, ezért nem pontozom se le, se fel.Jól megírt furry-krimi-thriller, izgalmas, fordulatos, és igen-igen ötletes, csak nem az a fajta, amilyet én szeretek. De hát ez nem a regény hibája.  Ha már a műfajnál tartunk, a furry-részével az égegyvilágon semmi bajom. Nincs sok…

Ó, hogy szomorodj meg, Kempelen… Az összes találmányod nagyon érdekel, boldogan lecsapok az egyetlen könyvre, amelyet életedben megjelentettél, gondolván, hogy majd kívül-belül jó alaposan megtudok mindent a beszélőgépről, erre mennyi teret szentelsz neki összesen? Ötven oldalt! És miről szól a…

Van olyan, hogy az ember nagyon szereti a paprikás csirkét (tejföllel).Meg a gesztenyepürét (tejszínhabbal). És van olyan (egy ideális világban), hogy az ember mindennap paprikás csirkét kap (tejföllel) és gesztenyepürét (tejszínhabbal), de reggel, délben, meg este is.Tessék kitalálni, mi fog…

Karel Čapek novelláinak receptje tulajdonképpen nagyon egyszerűen elmondható: 1. Vegyünk egy nagy adagot az egyik legősibb és legerősebb emberi tulajdonságból, azaz a kíváncsiságból. Konkrétabban: az elmesélt történetekre való kíváncsiságból. Még konkrétabban: valamely kocsmában, szabadon…