No, akkor most jöjjön valami könyörületes lélek, és magyarázza meg, hogy mit olvastam. Addig pontozni se merem. Nem mintha rossz lett volna. Akkor tudnám, mit olvastam: rossz könyvet. Ez nem az. Nem bántam meg, hogy megvettem. És nemcsak azért, mert most már elmondhatom, hogy elefántcsontparti…

A könyv megjelenése óta tudtam, hogy ha egyszer majd algériai irodalmat akarok olvasni, ezzel kell kezdenem. Örülök, hogy így is történt. Csak azt sajnálom, hogy azt az ismerősömet, akivel a legjobban szerettem volna megbeszélni, már nem kérdezhetem meg róla, mert nem él. Ritkán esik meg, hogy egy…

Amikor elkezdtem tudatosan keresgélni különböző nemzetiségű szerzők műveit, sejtettem, hogy Marokkó esetében nem lesz túl nagy választék. Aztán persze már nem is igényeltem. Amikor kiderült, hogy létezik XIV. századi marokkói útleírás magyar nyelven, tudtam, hogy ennél extrémebbet úgyse…

Ismerek valakit, aki a hatvanas években volt gyerek. (Ilyet igazából sokat ismerek, de most csak ő számít.) Megkérdeztem, mond-e valamit neki az a szó, hogy „Biafra”. Mondott. Sokat nem, csak annyit, hogy egyszer gyerekkorában a plébános felszólította a gyülekezetet, hogy imádkozzanak ibo*…

Klasszikus késő viktoriánus kalandregény. Utazással, kincskereséssel, elefántvadászattal, egzotikus helyszínekkel, fekete statisztákkal, öt-hat rendkívül képtelen megmeneküléssel, eposzba illő csatával, önfeláldozással. Mondanám, hogy szabványos, de igazából ez a regény alkotta meg azt a bizonyos…

Tényleg nagyon fontos könyv, az 1001-es lista összeállítóinak ezúttal igazuk volt. Tíz pontot kap tőlem ez a XX. századi szudáni klasszikus, mert tényleg összetetten ábrázol egy összetett helyzetet; mert egyik szereplő sem fekete-fehér; mert az elbeszélő nem rág az olvasó szájába semmit, hanem…

Értékes, hiánypótló munka, feltétlenül meg akartam szerezni, és nagyon örülök, hogy megvan. Az egyik különlegessége, hogy olyan ausztrál bennszülött mítoszokat tartalmaz, amelyek a teremtés időtlenségében játszódnak (ezt a „kort” jelenti a „dreaming” szó az alcímben). A másik, hogy bennszülött…

Becsületszavamra meg fogom nézni az aktuális Bosszúállókat, de ezt a csapatot mostanában úgyse fogja verni senki más. Hatszáz oldal úgy elfogyott öt nap alatt, mint a pinty.* Izgalmas könyv ez, bár, ahogy Zalka Csenge írja, meg kell ám dolgozni érte. Izgalmas, de egyáltalán nem úgy, ahogy az ember…

Avagy aki Gogolt meg Bulgakovot szereti, rossz ember nem lehet. :) Ez, kérem, nem regény. Ez tündéri ötletbörze, elképesztő fantáziával és humorral összerakva. Annyira elképesztő, hogy fel se tűnik, hogy cselekménye nincs is. Megfelelő hangulatban könnyesre röhögöm rajta magam, de nem megfelelő…

Szép könyv, de nehéz írni róla. Azt adja, amit megígér: megtanít jól, sőt tökéletesen imádkozni. De ennél többet is ad: komolyan vett, elmélyült lelki élet felé vezet. Nem is csak egyféleképpen. Nem állítja, hogy a felsoroltak közül egyik út feltétlenül előnyösebb volna a másiknál. Kézikönyvnek is…