Fura, egzotikus mesék/mítoszok egy (szerintem) igen jól szerkesztett, lelkiismeretesen összeállított kötetben. Jó sokáig elhúztam az olvasását: beosztottam egy-egy napra, olykor kihagyásokkal, máskor gyorsítva, különben egészen összefolytak volna a történetek, de azért hasznos és jó olvasmánynak bizonyult. Az a pont szubjektíve vonódott le: némelyik mese túlságosan is idegen, adott esetben értelmezhetetlen. Igaz, az utószó sok mindenre rávilágít, egyes motívumok jelentését is megmagyarázza (amire magamtól soha az életben nem jöttem volna rá), szóval semmiképp se hagyjátok ki.

Új-Kaledónia a déli félgömbön található, Óceániában, Ausztrália középtengelyével nagyjából egy szélességi körön, de jó messze tőle. Elszigetelt közeg sajátos meséket termel, szóval igazából az a meglepő, ha van, amiben hasonlítanak az európai mesekincsre.

Az öregek azt mesélik, hogy a spirál alakúra csavarodott Föld a Holdat érte, a hegy tetején lévő kő pedig éppen hogy száraz volt, mielőtt Zioumában a hegyen elosztották a különböző vidékeket. Mikor a tenger már egy sziklát szárazon hagyott, a Hold kihúzta egyik fogát a szájából és rárakta a kőre. A fog sokáig maradt ott, szétrothadt, és férgek másztak bele. A férgek leestek a Földre, és gyíkokká változtak, néhány közülük a vízbe esett, ezekből angolna lett. A gyíkok gyerekei emberi arcot öltöttek.

Franciaország egyik tengerentúli területe – a szerkesztő is francia nyelvű kötetekből dolgozott, amelyek jóval korábbi gyűjtéseket tartalmaztak, időnként hiányos adatokkal. De a jegyzetanyagból látszik, hogy nemcsak átvette a meséket a magyar szerkesztő, hanem értett is hozzájuk.

A központi téma a család. A bonyodalom rendszerint családon belüli konfliktusokkal indul, és ezeket az európai olvasó vagy felfogja, vagy nem. Én többnyire „vagy nem”. Különösen, ami a spontán gyilkosságokat illeti.* Máskor a mi számunkra is ismerős lehet a dolog, pl. azokban a mesékben, amelyekben az árvát vagy a legkisebbet bántják, aki aztán persze a legerősebbé válik. A végkifejletben pedig helyreáll a család, a közösség egysége, újabb családot alapítanak, mindenki megtalálja a helyét. Esetleg valakit megesznek. Kevés a varázslény (többnyire szellemlények, ritkábban antropomorf állatok), kevés a varázstárgy, cserébe egy darab hétköznapi cukornád is válhat a mágia eszközévé.

Bement a kunyhóba, felnézett és meglátta, hogy a méamoru szár, ami unokája születését jelezte, elszáradt.
– Oh – kiáltott fel –, valami baj történt az enyéimmel Szoumában!
Tüstént munkához látott, levágott egy bambuszszárat, és elment az erdőbe. Mindenféle növényt gyűjtött, megtöltötte a bambuszt. Fogott még egy darab jamot és egy szál cukornádat. Szoumába sietett.
Amikor belépett az övéi kunyhójába, az összerágott növényeket az anyára fújta és köpte. A halott nő teste és végtagjai mozogni kezdtek. Ezután rávette, hogy nyeljen le egy keveset ezekből a növényekből.
– Erősnek érzed magad? – kérdezte.
– Igen.
– Egyél egy keveset ebből a jamból!
Hozzálátott.
– Szívd meg ezt a cukornádat.
Szopogatni kezdte.
– Erősnek érzed magad?
– Igen, teljesen jól vagyok.
Az öregasszony ezután a gyermekre fújt, akinek teste és tagjai újjáéledtek.

Azok a mesék tetszettek igazán, amelyek elmondtak valamit az új-kaledóniai hétköznapokról (mit esznek, hogyan öltözködnek, hol laknak), vagy amelyek konfliktus helyett váratlan szövetségekben ábrázolták a szereplőket. Meg persze az alvilágjárások. 

* SPOILER Amelyek általában feltámadással vagy egyéb módon folytatódó élettel végződnek, pl. a halott asszony gyereket szül, aki visszakerül a családjához.

Ezt 2018. június 8-án írtam. 

Pontszám: 10/9