Jó volna erről a fura, hektikus, egyszerre kedves és rémisztő utazásról részletes útirajzot írni, de hát azt éppen erről a városról oly sokan megtették már. Ami újat én ahhoz hozzá tudok tenni, az néhány pillanatkép, benyomás, jó tanács. Na, azt meg is kapjátok.  Előrebocsátom, én évek óta tanulok…

2023. június 16.  Utolsó tanítási nap. Persze a tanév még hetekig tart, még vizsgáztatok, még adminisztrálok, még van éppen elég dolgom. De mégiscsak ma látom utoljára az épületet gyerekekkel tele, ma szól nekem utoljára kicsengőkor Beethoven.

Amikor a tizenhét éves hitetlenkedve mondja: „tanárnő, merem állítani, hogy ezek élvezik az iskolába járást”.  Rendhagyó poszt következik.  Iskolai Erasmus-projektet zártunk Észak-Litvániában, Šiauliai városában. Kísérőként vettem részt a lezárásban. Benyomásokat rögzítek, fényképeket osztok meg.…

Minden évben újra meg újra nekidurálom magam, hogy be tudjam fejezni a Tü/Körben trilógia második részét.  Elég jól emlékszem a korábbi évekre. Az optimizmusra, hogy elég lesz hozzá néhány hónap, hiszen sínen vagyok, tudom, mit akarok írni, legfeljebb néhány részlet hiányzik, de azok előkerülnek…

...és vele az új szerzemények.  Bár az eső rendszeresen mindent megtesz, hogy elmossa a Könyvhetet, azért az olvasók kitartanak. 

Nagyon szép ajándékot kaptam a családomtól: elvittek a Szépművészetibe, a Bosch-kiállításra. Nem a belépőjegy volt az ajándék (az nekem ingyenes), hanem az, hogy meglehetősen eltérő ízlésünk dacára végignézték velem együtt, valamint a lelkendező agymenéseimre is kíváncsiak voltak, sőt érdemben…

Ezt a jó meleg szombatot direkt arra találták ki, hogy kiránduljon az ember. Például spontán túrát tegyen a Józsefvárosban. Kedves budapesti barátnőm és én először csak a Práter utcai szobrot akartuk megnézni, aztán… végigjártuk A Pál utcai fiúk helyszíneit. És rengeteget gyalogoltunk, mivel nem…

Tudtátok, hogy a szamár csak akkor makacs, ha bántják? Hogy árad belőle a nyugalom, hogy megérti és szereti az embert? Hogy úgy veszi el a kézből az almát, hogy a kézhez hozzá se ér, és úgy hízeleg, mint a macska?  Nagyon sok mindennek utánanéztem már, amire A látszat mestereinek második részéhez…

– Hol voltatok a hétvégén?  – A Balatonon.  – Na, az jó! És mit terveztetek?  – Hogy elmegyünk a kéthelyi temetőbe az üknagymamám sírjához. 1940-ben halt meg. Tuti program egy csajos kiránduláshoz. Jött az anyukám, a húgom, a nagynéném, az unokatesóim... – ???  (Képzelt párbeszéd.) 

Régóta olvasom már Tarja Kauppinen kolléganő természetjáró bejegyzéseit. Az ő különleges útvonalait én csak messziről, tisztelettel nézegetem: az ő céljai távol állnak tőlem. Ma is csak azért indultam el Szolnok körül biciklizni egyet, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejemet. Csak hát aztán jött…