No, ez jólesett.
Először azért kezdtem el olvasni, mert – röstelkedve vallom be – észt íróktól egy gyerekkori mesekönyvön kívül még semmit nem olvastam. Másodszor, mert krimi. Harmadszor, mert történelmi regény.
Ebből a második kettő sajnos kevés lett volna ahhoz, hogy az első ötven oldal után is továbbolvassam, pedig rosszul tettem volna, ha leteszem. A könyv eleje ugyanis amolyan „tizenkettő egy tucat”. Ha angol vagy amerikai regényről lett volna szó, le is tettem volna. De az észt, az becsületbeli kötelesség.
Aztán nem bántam meg. A továbbiakban sokkal-sokkal izgalmasabbá vált a történet is, a megírás módja is. A klasszikus krimi sablonjai végig megmaradnak, de az első ötven oldal után már sokkal ügyesebben dolgozik velük. Sőt, néha az volt az érzésem, hogy mintha a posztmodernbe is szeretne belekapni, és mintha A rózsa nevével akarna versenyezni. Hát utolérni nem sikerült, még megközelíteni se, de ha minden krimit megvetnénk, csak azért, mert nem A rózsa neve, akkor igen szomorú világ következne ránk. Az Agatha Christie-hatással már könnyebben boldogult az író. Halálbiztosra vettem, hogy a végén mindenki össze fog gyűlni egyetlen helyiségben, hogy Poirot-Melchior kérdések és válaszok segítségével bebizonyítsa az igazságot, és így is történt.
Tehát: Egy pont levonás az elejéért. Egy pont a borítóért, amelynek egyrészt semmi köze a könyvhöz (a könyvbeli patikus fiatal ember), másrészt gyerekkönyvet ígér, és a gyermekkönyvtárban is találtam meg a könyvet, pedig nem ott a helye. Egy pedig azért, mert egy Észtországban játszódó észt regénynek összesen három darab észt szereplője van, az is csak másod- és harmadrendű. Értem én, hogy Tallinnt a XV. században elsősorban németek lakták, sőt az ország fölött is ők uralkodtak. Na de hogy az észteknek annyi szerepük legyen a regényben, hogy: a) feleség a háttérben, b) szolga a háttérben, c) szerzetes a háttér hátterében??? Irgum-burgum, ezt nem így szokták. Annál is inkább, mert elég kiszámíthatóvá is válik a szerepük. Már a regény felénél rájöttem, hogy mennyi közük lehet a gyilkossághoz.
Ezt 2014. május 30-án írtam.
Pontszám: 10/7
Kiadási adatok: Metropolis Media, Bp., 2013. 310 oldal, Rácz Nóra fordítása