Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Realisztikus tündérmesék több nemzedéknek (Lakatos Menyhért: Hosszú éjszakák meséi)

2020. május 30. - Timár_Krisztina

Fú, de mennyi ilyen író és könyv kellene még...   Szégyenletesen keveset tudok a cigány mesékről és mítoszokról, olvasottságom gyakorlatilag Kele Fodor Ákos kötetére korlátozódik. Igaz, hogy az aztán olyan, de olyan színvonalon dolgozza fel ezt a hagyományanyagot, hogy a fal adja a másikat. (Írtam…

Tovább

Ovidiust olvasok (gyűjtőoldal)

Ovidius Metamorphoses című műve nagyon sok antik mítoszt és mesét dolgoz fel, sajátos stílusban, egyedi módszerekkel, és ahhoz képest, hogy Kr. u. 8-ban jelent meg, az égvilágon semmit nem veszített aktualitásából. Történetei nem léptetik ki az olvasót a saját világából, ellenkezőleg: megvilágítják…

Tovább

A világirodalom első női detektívje: buldogszerűen kitartó, és roppant figyelmes hallgatóság (Andrew Forrester: The Female Detective)

Mostanában valahogy mindig megtalálnak a hasonmás kiadások. Akkor is jó érzés volna forgatni, nézegetni, szagolgatni őket, ha maguk a történetek érdektelenek volnának, hát még így. Hét kis viktoriánus krimi egy kötetben, százötven évvel ezelőttről, amikor még éppen hogy feltalálták a műfajt odaát…

Tovább

Összeütköző kultúrák, átrendeződő hatalmi viszonyok, meg az élők, meg a holtak, meg ami közte van (Rudyard Kipling: A fantomriksa)

Hiánypótló vállalkozás volt annak idején Kipling fantasztikus novelláit kiadni magyar nyelven. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának terméke a kötet (Galaktika Baráti Kör, szerkesztette Kuczka Péter), amikor már megjelenhettek olyan művek is, amelyekről korábban nem igazán illett beszélni, és…

Tovább

Könyvmolyságom meghatározói

(Avagy egy molyos booktag, amely annyira személyes válaszokat vár, hogy a blogon is helye van)    1. Melyik az első könyv, amit olvastál, amiről emléked van?Pif kalandjai à la Szutyejev. Ötéves koromban addig meséltettem magamnak, hogy már kívülről tudtam, azt is, hogy hol kell lapozni. Aztán…

Tovább

Apró események, ijesztő erők, eltűnő határok (Guy de Maupassant: Le Horla)

Klasszikus horrort (leánykori nevén rémtörténetet) olvasni jó. Kevés akció, sok feszültség, nagyító alá vett és óriásira növesztett lélektani hatás. Maupassant idejében jóval alacsonyabban volt az ingerküszöb, mint most, ennek megfelelően tulajdonképpen itt is alig történik egy-két szörnyűség –…

Tovább

Ötletszerűség, változatosság, önirónia, karikatúra (Mert a Csodának nincsen párja – Csinszka összegyűjtött versei)

Azt gyerekkorom óta tudtam, hogy Szendrey Júlia írt verseket, de hogy a másik "nagy özvegy", Boncza Berta is, arról nagyon sokáig fogalmam se volt. Amikor lett róla fogalmam, valamiért akkor sem tartottam igazán számon. Aztán egyszer hirtelen felindulásból megvettem az összes verseit, mert ha már…

Tovább

Urban fantasy, mini-disztópia, mese, mágikus realizmus (Sütő Fanni: Csudapest világvége)

Jó kis válogatás lett ez, direkt arra kitalálva, hogy helyre tegye az ember lelkét járvány és bezártság idején. Vagy éppen segítsen veszélytelen módon kiélni a félelmeit. Novellák, versek, illetve egy hosszabb elbeszélés került a kötetbe, amely egyébként a szerző és a kiadó jóvoltából ingyenesen…

Tovább

Mekk Elek és az egymás ellen kijátszott lehetséges világok (Ludvig Holberg: Klimius Miklósnak föld alatt való útja)

Nem a mai olvasási kultúránkhoz szabták ezt a regényt (miért tették volna, 1741-es), de azért nem véletlenül ásta elő a Galaktika Baráti Kör a nyolcvanas évek végén. Olvastam már fantasyt is, sci-fit is abból a korból, amikor ezek a műfajok még nevet se kaptak, Holberg regénye pedig éppen csak egy…

Tovább
süti beállítások módosítása