Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Románia. Keats reinkarnációja a Duna-delta környékén (Vasile Voiculescu: Az álombeli őz)

2020. február 17. - Timár_Krisztina

Ez. Valami. Iszonyú. Jó. Volt.Ha létezik reinkarnáció, akkor esküszöm, John Keats reinkarnálódott a XIX. század végén, a Duna-deltától nem messze, még egyszer elvégezte az orvosit, írt kilencven Shakespeare-szonettet, aztán úgy hetvenéves kora felé a változatosság kedvéért elbeszéléseket is. Na jó,…

Tovább

Mesefüzér felnőtteknek télire (Selma Lagerlöf: Gösta Berling)

Nehéz erről a könyvről újraolvasás nélkül értékelést írni, de a becsületnek eleget kell tenni, hát megírom.  Az egész úgy kezdődött, hogy három hétre szervizbe vitték a laptopomat. Ebből következően három hétig abszolút egészséges életet éltem, mert hatig-hétig minden munkámat elvégeztem a suliban,…

Tovább

Kétszáz éves portálfantasy (E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép)

Ezt a kisregényt gyűjteményes kiadásban szokták megjelentetni, A homokemberrel és a Scuderi kisasszonnyal együtt. Mivel a háromból csak kettő függ össze, és azok sem a cselekményükben, három blogbejegyzést írtam róluk. A másik kettő a fenti linkekre kattintva olvasható. Ha száz évig élek, se tudok…

Tovább

Végenincs bűvészjáték (E. T. A. Hoffmann: Murr kandúr életszemlélete)

Előfordult néha ifjabb éveimben, hogy komplett történeteket álmodtam meg: cselekménnyel, szereplőkkel, veszéllyel, megmeneküléssel, és szürreális városokkal, ahol minden emeletet más színűre festettek, és mintha papírból lettek volna a házak. Egyszer árvizet is álmodtam. Máskor gyalogösvényt, egyik…

Tovább

Ősi és eleven (Hozott isten, holdacska!)

Hiánypótló kötet, gyönyörű és profi műfordításokkal tele, lelkiismeretesen és ügyesen szerkesztve. Kiváló vásárt csináltam vele, kár, hogy csak antikváriumokban lehet beszerezni, bár fogalmam sincs, ha manapság újra kiadnák, mekkora piaca lenne. Tőlünk keletre, de még az Urálon innen élő, finnugor…

Tovább

Kézirat sosem ég el (Gerd Kuzebaj: Lépcsőfokok)

„Kézirat sosem ég el.”Legyen igaza mindörökké, kedves Mihail Afanaszjevics! Nagyon gondos, alapos, mindenre kiterjedő válogatás ez egy rendkívül értékes életműből. Elmondani is nehéz, mi minden van benne, és még inkább mi az, ami (egyáltalán nem a válogatók hibájából) fájdalmasan hiányzik. Ha pedig…

Tovább

Lettország. Útkeresés helyénvalóság és helyén-nem-valóság között (Regīna Ezera: Csak egy nap volt a nyár)

Jaj, hát már megint itt egy antikvár könyv, amelyet majd harmincéves kora ellenére én olvastam végig először… Csak tudná az előző tulajdonosa, mit vesztett vele.  Három szigorúan objektív okból vettem meg: 1. az írónőnek nagyon szép neve van (keresztneve Regina – „királynő”, mint az egyik…

Tovább

Ukrajna. Escher-képek szóban újjáalkotva és meghaladva (Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei)

Első olvasás: 2015. március 13. Azt én nem tudom, hogy ez a könyv mi (nem fantasy, nem sci-fi, nem varázslóiskola-történet, tényleg még a mágikus realista regényekhez áll a legközelebb), de hogy eszméletlen jó, az biztos.Meg az is biztos, hogy bár sem a magyar cím, sem a fülszöveg nem tartalmaz…

Tovább

Meseregény az időről meg a diktatúráról (Vera Panova: Hány óra van?)

Ami a gyerekeknek a Momo, az a felnőtteknek a Hány óra van?Zseniális-szürreális meseregény az időről – meg a diktatúráról. Péntek estére szedtem elő. Hiba volt: nem fáradtság ellen való. Igaz, hogy szombaton sokáig lehet aludni… de azért nem úgy képzeltem a péntek estémet, hogy fél tízkor kinyitom a…

Tovább

Megjósolt trauma, megfejtődő rejtély (D. M. Thomas: The White Hotel)

Kétszer biztosan olvastam, de inkább háromszor. Nagyon szépen köszönöm Bényei Tamásnak, hogy feladta nekünk kötelezőnek (kétszer is), és jó alaposan meg is vitatta velünk (kétszer is). A szerelem és a halál – így lehetne összefoglalni a regényt, meg még hozzátenni, hogy „és a pszichoanalízis”, ha…

Tovább
süti beállítások módosítása