Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Fordítások könyve (Brandon Hackett: Xeno)

2022. február 11. - Timár_Krisztina

Ez a sci-fi az idegenségről szól és a közvetítésről. Arról, hogy két faj könnyebben tud egymással normálisan együttműködni egy közös cél érdekében, mint két ember. Szóval akkor igazából nem is sci-finek kéne hívni, hanem realitynek.  Én úgy vagyok beállítva, hogy a háttérvilág felépítése kb.…

Tovább

Törékeny bizalom (Raana Raas: Az ogfák vöröse)

Tavaly ősszel, Dűnére várva kezdtem el ismét űroperákat olvasni. Két amerikai sorozatból öt regényt sikerült abszolválni januárra, amikor is úgy döntöttem, mielőtt folytatom őket, a műfaj magyar képviselőire is kíváncsi vagyok. Persze megint egy sorozatba sikerült belenyúlnom, a kötet utolsó lapjain…

Tovább

A romantika kora meg a sci-fi (Dan Simmons: The Fall of Hyperion)

Örkény István likes this.  Na jó, ez spoiler. Egész kicsi spoiler. De úgyis csak az érti, aki már a regény végére ért, szóval akkor tulajdonképpen nem is ront el semmit. Csak ellensúlyozza valamennyire, hogy a magyar anyanyelvű íróknak és olvasóknak nincs Keatsük, akinek az életművéből sci-fit…

Tovább

Egymásba szövődő történetek (Dan Simmons: Hyperion)

Újraolvasás vége.  Olyan ez a regény, mint a Világháló, amelyet az univerzuma középpontjába helyez, csak nem olyan gonosz.  A hat történetszál, amelyeket ügyesen összesző, egyenként és együtt is sok-sok szállal kapcsolódik más történetekhez: az emberiség nagy narratíváihoz. Mindazokhoz a…

Tovább

Nyitott határok egy felbomló világban (Frank Herbert: Children of Dune)

Ez a kötet nem egészen azt adta, amit az első és a második rész olvasása után vártam. Hanem sajnos kevesebbet. Körülbelül az utolsó ötödéig számomra egy szinten volt a második résszel; komoly értékeket találtam, párhuzamokat fedeztem fel más alkotói világok és Herbert világa között, tanultam is…

Tovább

Emberből isten és bolond szent (Frank Herbert: Dune Messiah)

Az első kötet nagyságát semmiféle folytatás utol nem érheti.  De azért igyekszik.  Azt a vonalat, amelyik nekem a legjobban tetszett, ez a történet is folytatja: Paul még mindig nem akar messiás lenni, kényszerként és ketrecként éli meg a szerepet. Ugyanakkor neki is, Herbertnek is javára írandó,…

Tovább

A látványtól a drámán át az igazságig (Frank Herbert: Dune)

Újraolvasás vége, a filmre készülve.  Nem véletlenül lett ez klasszikus: legalább annyira képes általános érvénnyel hatni, mint amennyire a saját korát képviselni. Egyáltalán nem pusztán azért aktuális 2021-ben is, mert szó szerint égető problémává vált a vízhiány, az elsivatagosodás, amelyet…

Tovább

Harmonikus átváltozások (Takács Bogi: The Trans Space Octopus Congregation)

Amikor a nagy bűvész, Rodolfó elárulta egynémely trükkjének titkát, megkérdezték tőle, nem tart-e attól, hogy ha így leleplezi magát, csökkenni fog a közönsége. Azt válaszolta, hogy „Mindenki tudja hogyan kell szaxofonozni: fönt fújják, lent nyomják. Mégsem tud mindenki szaxofonozni.”  Takács Bogi…

Tovább

Cselekmény, szereplők és háttér teljes összhangja (Ursula K. Le Guin: A ​kisemmizettek)

A pontlevonás főleg a kiadásnak szól, nem a szövegnek. A szöveg minősége első osztályú, ráadásul az a fajta fantasztikus irodalom, amit én szeretek: ahol a háttér fontosabb a cselekménynél. Illetve ez így nem pontos: a cselekmény a fasorba' se lenne pont e nélkül a háttér nélkül; minden eleme ebből…

Tovább

Változatos-fantasztikus ódon ritkaságok (The Feminine Future)

Jó, hogy van ez a könyv. Hogy létezik ez a fanatikus Mike Ashley, aki képes volt nyolcvan, száz, sőt százötven éves, poros, szamárfüles folyóiratokból kibányászni, szerkeszteni, korrektúrázni, nyomdán keresztülhajtani ezt a tizennégy ódon ritkaságot, és még arra is vigyázott, hogy változatos legyen…

Tovább
süti beállítások módosítása