Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Peru. Kérdések a sajátról és az idegenről (Mario Vargas Llosa: A beszélő)

2020. február 24. - Timár_Krisztina

Fülszöveget ne olvass. Én sem tettem.Drága jó posztmodern, de rég volt, mikor még nem szerettelek.De fordítsuk komolyra a szót: Ez a könyv arra való, hogy elbizonytalanítsa az olvasó körül a világot. Az elbizonytalanítás meg arra való, hogy ne legyen olyan könnyen sebezhető az ember. Se pedig…

Tovább

Brazília. Álomszöveg, mítosz, pogány legenda (Jorge Amado: Csodabazár)

Egye fene, legyen tíz pont, kedvesem.Nem mintha minden pontján maradéktalanul tetszett volna, de elismerem, hogy azokra a pontokra is szükség volt az összhatás kedvéért. Nem is azért tíz pont, mintha hibátlanul lenne megírva – ó, távolról sem, kedvesem –, de ennek a nyavalyásnak még a hibák is jól…

Tovább

Tanmese a felnőtté válásról (Lesley Pearse: A múlt nyomában)

Egész más könyv ez, mint amiket olvasni szoktam.Ha nem ajándékba kapom, és nem olyan jó szívvel, kedvesen adják, mint ahogy adták, soha nem veszem a kezembe. A célcsoportja sem én vagyok.Ettől függetlenül hazudnék, ha azt mondanám, nem tetszett. És ha megkérdeznek, szívesen ajánlanám is, bár nem…

Tovább

A világon a legveszélyesebb emberfajta a bölcsész (Rejtő Jenő: A szőke ciklon)

Egy bizonyos szombat esti fantasztikus színielőadásnak köszönhetően vasárnap sürgősen újra kellett olvasni… …és ismételten meggyőződni arról, amit régóta hiszek és vallok és hirdetek: hogy a világon a legveszélyesebb emberfajta – a bölcsész. :) Bocsánat minden más foglalkozásútól, akinek a lelkébe…

Tovább

Veszélyes virtuális valóság felnőtteknek (Móricz Zsigmond: Rokonok)

Hogy én hogy utálom ezt a könyvet.(Ez részemről bók, mert ahhoz, hogy így lehessen utálni, nagyon jól meg kellett írni.)Töredelmesen bevallom, Móricz művei soha az életben nem tartoztak a kedveltjeim közé, és akkor még finoman fogalmaztam. Nagyon finoman. Van, amit szeretek: a Barbárokat, az…

Tovább

Identitás a határon (Weöres Sándor: Psyché)

Ez a könyv akkora, de akkora nagy, hogy még én se tudom, hol kezdjem az értékelést. Olvastam én ezt már régebben (illetve nem az egészet), szerettem is régebben, de hogy ekkora, az most esett le.Mert ez a könyv akkora, hogy ha le lehetne fordítani (mint ahogy nem lehet) idegen nyelvekre, akkor…

Tovább

Nem hazudik: valótlankodik (Garaczi László: Pompásan buszozunk!)

No, ez is harmadik olvasásra ment fel tíz pontra. Igaz, régebben se maradt el sokkal a maximumtól.*Az első olvasásról semmilyen emlékem nincs, igaz, kötelező volt, és ami rosszabb: negyedéves szigorlati dömping része.** Másodikra már tetszett, jól meg is lepődtem, mert egyrészt valamiért már a címe…

Tovább

Portugália. Groteszk-romantikus útleírás-játék (Almeida Garrett: Utazás szülőföldemen)

Reklám: A portugál romantika kimagasló alakjának legjelentősebb műve.(Enyhe bűntudat: életemben nem hallottam róla; igaz, sose a portugál irodalmi műveltségemről voltam híres. Konkrétan egy portugál könyvet olvastam életemben, az se biztos, hogy az volt.)Első benyomás: Mi ez a marhaság?!Második…

Tovább

Hajtsd a tenyeredbe a fejed, és ne szólj semmit (Kertész Imre: Sorstalanság)

Újraolvasás vége.Büszkén elmondhatom, hogy ezt a könyvet már az előtt elolvastam, hogy megkapta volna a Nobel-díjat. Némiképp levon az érdememből, hogy próbáltam volna nem elolvasni, fel volt adva. Elég nehéz mit kezdeni ezzel a könyvvel, elismerem. Nem könnyű olvasmány, nincs is annak szánva.…

Tovább

Romantika kori posztmodern trollkodás (Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin)

Újraolvasás vége.Üdvözlet mindazoknak, akik vallják, hogy a romantika kora még nem ért véget. Amikor ilyeneket olvasok, nekem is hasonló érzésem van.* Mert hogy ez a Puskin pont úgy trollkodik, ahogy a posztmodernek szoktak, az biztos. Illetve a posztmodernek úgy, mint Puskin. A magukat…

Tovább
süti beállítások módosítása