Nagyon szép, dicsérni való válogatás. Annak ellenére megérdemli a tíz pontot, hogy egyáltalán nem hibátlan.

Legfőbb erénye: Az ókortól „napjainkig” (ez a negyvenes éveket jelenti) számos alkotót emel ki az ismeretlenségből, és teszi hozzáférhetővé adott esetben méltatlanul olvasatlan műveiket. Mivel egyúttal az életrajzaikat is közli nagy vonalakban, egy kis korrajz-kiegészítést is kapunk, különösen a magyar alkotók esetében. (Ezeket Török Sophie válogatta, ő írta az életrajzokat is, a külföldiekkel pedig Kótzián Katalin dolgozott. Az előbbi jóval bőbeszédűbb.) A legtöbbjüknek azóta már jelent meg önálló kötete (magyarul is), de azért nem veszítette el értékét ez a kötet sem, mert az érdeklődés felkeltésére mindenképpen tökéletes.

További erényei: Tudatosan figyel a sokszínűségre. A legkülönbözőbb nemzetiségek alkotóit válogatja össze. A legtöbb költő persze görög, római, angol, német, francia, de azért helyet ad bolgár, észt, szlovák, lengyel stb. alkotóknak is. Figyel arra is, hogy különböző témák, hangnemek, versformák bukkanjanak fel a kötetben. Így az elsődleges szempontnak (az érdeklődés felkeltésének) még jobban megfelel. Nagyon érdekes figyelni azt is, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a különböző korok alkotóinak művei, hogyan illeszkednek a saját korukba, vagy térnek el annak elvárásaitól. (Hármukról írtam is külön bejegyzést. Egyikük a francia gótika, másikuk az olasz reneszánsz, harmadikuk a századforduló Bulgáriájának az alkotója. További kettőnek a képe szerepel a bejegyzésben, az első Petrőczi Kata Szidónia magyar, a második Marie Under észt költő. Mindkét kép forrása a Wikipédia.)

Legfőbb hibája: Mindenáron ki akar mutatni valami speciálisan nőies közös vonást több évezred verseiből. Hogy az mi, azt nem írja körül határozottan, de ha nincs meg vagy ritkán fordul elő egy költői életműben, akkor mindjárt bejelez a szerkesztő készüléke, és fölrója a szerzőnek (vagy legalábbis sajnálkozik), hogy az illető miért ír „úgy, mint korának férfi költői”. Vagy azon, hogy szegény bármilyen jól értett a versíráshoz, nem „jutott el” az igazi női témákhoz (úgymint: anyaság, háztartás). Olvasó meg rázogatja a fejét, mint akinek víz ment a fülébe, és azon gondolkodik, hogy miért nem tette fel senki azt a kérdést a szerkesztőnek, hogy 1. pontosan miért is baj az, ha egy költőnő olyan témákról ír, amelyek mindkét nemre tartoznak, és (horribile dictu) esetleg egy férfi is olvashatja őket; 2. mégis ki határozza meg azt és milyen alapon (főleg utólag), hogy egy korszak költőinek milyen stílusban, milyen gondolkodásmóddal kell írniuk, főleg, ha a végtermék esztétikailag rendben van?* Szerencsétlen, ha egyszerűen csak szerelmes, akkor arról ne írjon, mert olyat a férfiak is tudnak?! Vagy ha nem tud főzni, akkor most már nem is írhat?! Már elnézést.**

További hibák: A kötet a kordivatnak megfelelően sajnos nem nagyon megy Európán kívülre, kivéve az Egyesült Államokat. Orosz költő nincs is benne egyáltalán. Ráadásul mivel a fenti okból erősen igyekeztek „igazán” nőies verseket vadászni a szerkesztők, az esztétikai értéket egyáltalán nem mindig vették tekintetbe. Nem azt nézték, hogy önmagában mennyire értékes egy vers, hanem azt, hogy az ő nőiesség-fogalmukba belefér-e. Jó esetben így is sikerült értékes verset találni (de mennyire! jó verset írni bármiről lehet), csak ha az ember így megköti a saját kezét, akkor azért nehezebb. Itt-ott csak azért kerültek bele gyenge versek, mert érdekesnek találták a szerző életrajzát. Hála Istennek elég gyakran előfordult viszont az is, hogy nagyvonalúan figyelmen kívül hagyták a saját alapelvüket. Különben talán ma már nem is lenne olvasható a kötet. Vagy mégis? Mert olyan is megesett, hogy egy olyan nagy lázadót tettek bele, aki mindenben szembement a kor nőkkel kapcsolatos elvárásaival – a versei meg olvashatatlanok. Most hogy ezt minek… Nem sajnálom, ez is egy életmű, csak nem értem, mit keres itt.

Mégis megkapja a tíz pontot. Azért, mert a hibákról nem(csak) a szerkesztők tehetnek. Abban a korban, amikor az antológia megszületett, ez a „keressük meg az egyetemes összefüggéseket, és ami nem felel meg neki, azzal valami baj van”-gondolkodásmód nagyon elterjedtnek, értelmiségi körökben normának számított. Ebben a jegyben egész társadalomtudományi ágak alakultak ki, vagy nyerték el a maihoz közelítő formájukat. Aztán ugyanezeknek a tudományágaknak a képviselői rájöttek, hogy ez a gondolkodásmód nem igazán működik, és én már ezt a felfogást a kritikájával együtt tanultam meg. Azaz óriások vállán álló törpe vagyok, attól akkora a pofám. Hetven év elteltével könnyű okosnak lenni. Nem fogom ilyesmiért elmarasztalni a kötetet.

Csak figyelmeztetem az olvasóit, hogy kezeljék fenntartásokkal. Természetesen miközben OLVASSÁK! Sokan! Magyartanároknak hatványozottan ajánlott.

* Abba most nem mennék bele, hogy létezik-e egyáltalán olyan, hogy igazi női téma. Pláne tipikusan nőies közlésmód. Au. Ez veszélyes terep, nekem meg sok a dolgom. Inkább csak megosztok itt egy idézetet egy színdarabból, amelyik nagyon tetszett nekem. Mármint az idézet. A darab is, csak szégyenszemre halvány fogalmam sincs már se a szerzőjéről, se a címéről. Azt tudom, hogy filmforgatáson játszódik, Írországban, és a rendező teheneket kér a helybeli ír parasztoktól a díszletbe. Küldenek neki. Ő meg visszaküldi azzal, hogy nem felelnek meg, „aszongya, nem elég írek”. (A közönség szétröhögte magát.) Na, pont ez jut eszembe arról, ha egy nő verset ír, és rászólnak, hogy ez nem elég női.

** Felvet amúgy egy érdekes kérdést az előszó. Hogy milyen furcsa, hogy NEM LÉTEZIK olyan, hogy „Férfiköltők antológiája”. Elsőre csak lestem, mi ez a marhaság, húszat is fel tudok sorolni kapásból, kezdve a saját hajdani tizedikes szöveggyűjteményemmel. (A maiban már benne van 1, azaz egy db Jane Austen-idézet.) Amely akkor még persze nem létezett, de van nekem irodalomkönyvem abból a korból is, egy árva női név nem sok, annyi sincs benne. Aztán rájöttem, miről beszél. Arról, hogy vannak olyan antológiák, amelyek direkt nőiesnek számító verseket tartalmaznak, olyan azonban tényleg, de tényleg nincs, amelyikbe direkt férfiasnak számító verseket válogatnának. Amelyek arra keresik a választ, mitől férfi a férfi. A fentiekből adódóan nem hiszem, hogy erre találnának is abszolút érvényű választ, de na, érdekes volna látni, ebben igaza van Török Sophie-nak.

Pontszám: 10/10

Ezt 2019. május 26-án írtam.