Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Művelődéstörténet és meditáció (Kazanlár Ámin Emil: Tarot)

2020. március 08. - Timár_Krisztina

Művelődéstörténetileg mindenevő vagyok, az ilyen gazdag háttérrel megírt könyveket különösen szeretem, főleg, ha vagy egy hónapig el lehet szórakozni vele. Látszik rajta, hogy olyan ember írta, aki tájékozott történelemben, filozófiában, művészetekben, vallásokban, nyelvekben. Eszemben sincs…

Tovább

Masszív irigységem tárgya: egy név. Meg ami vele jár. (Michael Ende pagátja)

Michael Ende felnőttmeséit olvasom. El vagyok bűvölve egészen, és rettentően irigykedem. „A fekete ég alatt lakhatatlan ország” kezdetű szövegben felbukkan egy sajátos mitikus szereplő. Igen-igen titokzatos figura, kell némi segítség az azonosításához. Így néz ki: „A színpad félhomályában áll…

Tovább

Túlvilági beavatástörténet (Dante Alighieri: Isteni színjáték)

Újraolvasás vége.Gyerekként olvastam, pedig nem volt kötelező. Egy kukkot nem értettem belőle, de rettentő büszke voltam magamra, hogy eljutottam az első betűtől az utolsóig. A Pokolt később egyetemistaként feladták, azt átismételtem, arra emlékszem is, de a Purgatóriumról meg a Paradicsomról csak…

Tovább

Kegyetlenség és bölcsesség (Eldorádó – Perui ősmondák)

– Ön kicsoda?– Én inka vagyok.– És ő?– Ő még inkább.(Bocsánatot kérek.) Mindig tudtam, hogy tulajdonképpen régésznek kellett volna mennem. (sóhajt) Amióta gyerekkoromban valamelyik jólértesült rokon karácsonykor kezembe nyomta Az inkák. Mítoszok és legendák című könyvet, azóta érdekel ez a…

Tovább

Soklapú kristály és álomszínház (Stefan George és Hugo von Hofmannsthal versei)

Szégyen, nem szégyen, éppen csak harangozni hallottam erről a két költőről, mielőtt a válogatásba belefogtam.* Mint ahogy azt is csak az utószóból tudtam meg, hogy Rilkével együtt ugyanúgy triumvirátust alkotnak a modernség német nyelvű irodalmában, mint ahogy pl. az angol romantikában Byron,…

Tovább

Régimódi miszticizmus (Manfred Kyber: A kis Veronika három lámpása)

Huszonöt éve simán tíz pontot kapott volna tőlem, sőt talán a kedvenc könyveim közé is került volna, de hát elkéstem az olvasásával. Nincs is ezzel semmi gond, van olyan gyermek- és ifjúsági irodalom, amelyikből ki lehet nőni. De annak, aminek szánták, teljesen jó: szépen megírt, színvonalas munka,…

Tovább

Percy Bysshe Shelley: Prometheus Unbound

Valami gyönyörűséges. Érdemes eredeti nyelven olvasni, lehetőleg többször. Én is azt tettem. Jóval később jutottam hozzá a fordításhoz is. Csak imádkozzon az ember, hogy ne vizsgára kelljen olvasni (nekem szerencsére nem arra kellett). Az a fajta dráma ugyanis, amelyet oldalanként elölről kell…

Tovább

Tiszteld a szót! (Popol Vuh)

Szent könyveket nem pontozunk, ugye.Kivéve a gyevi bírót. Akarom mondani: ezt a Popol Vuhot, amelyik 2, azaz kettő oldal után kívánságlistára került, és most gyorsan meg is rendeltem.* Örök hála Boglár Lajosnak és Kuczka Péternek, hogy elkészítették a magyar fordítását.** Gyakorlatilag az…

Tovább

Klasszikus borzongatás, de tényleg (21 rémes történet)

Nagyon jó válogatás, hiánypótló volt a maga idejében, és mostanra se vesztett a fényéből. A szerkesztő és a fordítók előtt kalapot le! A cél nyilvánvalóan az volt, hogy bemutassák az angol nyelvű országok klasszikus és (akkor) modern szórakoztató irodalmát, minél sokszínűbben, minél többféle…

Tovább

Udvarias lázadás és űrutazás (A bambuszgyűjtő öregember meséi)

Nagyon szép kis történet, talán túlságosan is „kicsi”. Óriási betűk, nagy oldalak, sok illusztráció – mire az ember észreveszi magát, már vége is. A fülszöveg alapján azt gondoltam, lesz egy kerettörténet, abba pedig beleillesztve betétmesék, de tévedtem – a történetek, ha lazán is, de regényszerűen…

Tovább
süti beállítások módosítása