– Ön kicsoda?
– Én inka vagyok.
– És ő?
– Ő még inkább.
(Bocsánatot kérek.)

Mindig tudtam, hogy tulajdonképpen régésznek kellett volna mennem. (sóhajt)

Amióta gyerekkoromban valamelyik jólértesült rokon karácsonykor kezembe nyomta Az inkák. Mítoszok és legendák című könyvet, azóta érdekel ez a rejtélyes nép. De valószínű, hogy Az inka öröksége is intenzíven közrejátszott az érdeklődésemben. Az Eldorádót már régóta vadásztam, sajnos sehol nem kapható, akinek megvan, az ül rajta boldogan, eszében sincs túladni rajta. Maradt a könyvtári. Persze ez az egy gyors olvasás semmire se volt jó, kell ennek még idő, de nem gond, elég rövid hozzá.

A Népek meséi sorozatnál kevés jobbat találtak ki a háború óta Magyarországon, és ebben a sorozatban is különleges helyet foglal el ez a kötet. Boglár Lajos kitűnő munkát végzett. Nem egy eleve megszerkesztett kötetet vett át valahonnan, hanem több helyről is válogatott (ezeket gondosan feltüntette), és láthatóan nem dolgozott át semmit, hanem ügyelt a pontos fordításra. Abból gondolom ezt, hogy több helyen eléggé „kultúraidegenre” sikerültek a mítoszok, látszik rajtuk, hogy nagyon, de nagyon más gondolkodású kultúra termékei ezek a szövegek. Nehéz is azonosulni velük: meghökkentően sok a magától értetődő kegyetlenség, erőszak, rosszindulat, fájdalom. (Ebből gondolom, hogy nincsenek átdolgozva, hiszen az átdolgozó többnyire szelídít, hozzáigazít a befogadó közönség ízléséhez. Meg, mondjuk, abból is, hogy Boglár Lajos csinálta.)

Máskor meg nagyon is hasonlítanak ezek a szövegek a mi kultúránkra, de sajna pont ott, ahol pont nem szeretném. Azért a sok szenvedésen túl sok bölcsesség is van ezekben a szövegekben, sok megfontolni és feltárni való, úgyhogy mindenképpen olvasásra érdemes. Nekem főleg a teremtésmítoszok tetszettek. Az utószóba pedig hála Istennek sikerült kellő mennyiségű kultúrtörténetet zsúfolni.

Sok hasonló vonás fedezhető fel a Popol Vuh szövegével, csak az eggyel jobban bejött nekem, úgyhogy az a fél csillag most tisztán szubjektív alapon vonódott le. Most már csak egyvalami hiányzik a boldogságomhoz: Sahagún könyve az azték mítoszokról… Ó, miért nem jutott el odáig se Boglár Lajos, se Kuczka Péter, hogy még azt is hozzátegye a gyűjteményhez… (sóhajt) Most bámulhatom vágyakozva az angol fordítását, de csak jó messziről, mert <illetlen szó> drága. 

Hülye spanyolok meg maradtak volna otthon… Sahagúnt kivéve persze.

Ezt 2017. május 10-én írtam. 

Pontszám: 10/9