Középiskolai magyartanárom legjobb döntése volt, hogy pont ezt adta fel nekünk kötelezőnek. Zseniális, fantasztikus, nincsenek rá szavak. 

Egy évvel később láttam is a szolnoki színházban. Vallai Péter és Székhelyi József játszottak benne. Majd leestünk a székről a nevetéstől.

Pár éve megint láttam, Kecskeméten. Sajnos nem tudom a színész nevét, aki Almádit játszotta, de olyan nyílt színi tapsot kapott a „…felé vezető úton…” előadásáért, hogy majdnem kiesett a szerepéből. Egy villanásnyi időre kimosolygott a nézőtérre, aztán tudta folytatni, de változatlanul csorgott a könnyünk. Ha megint adják, elérhető közelségben, megint megnézem. Akárhányszor.

Ezt 2014. május 2-án írtam.

Pontszám: 10/10