Amikor először olvastam, nagyon zavarosnak találtam. Normál körülmények között ettől még tudok szeretni egy könyvet, ezt azonban nem szerettem.

Aztán három-négy év múlva feladták kötelezőnek, és kérdést is tett fel hozzá a tanár. Hogy tudniillik amíg olvassuk, a következőre próbáljunk válaszolni: VALÓDIAK A KÍSÉRTETEK, VAGY A NEVELŐNŐ KÉPZELI ODA ŐKET?

Mint kiderült, csakugyan ez volt a kulcskérdés, amelytől a regény egy csapásra hihetetlenül (tényleg hihetetlenül) izgalmassá vált, és az egyik kedvencem lett.

Aki szeretne megismerkedni a szöveggel, csak ezt tudom tanácsolni: próbáljon meg válaszolni a fenti kérdésre, és csodát lát. Főleg, ha még olyan olvasótárs is akad, akivel megbeszélheti az eredményt. No jó, némi pszichológiai előismeret azért nem árt, de tényleg nem kell sok. Körülbelül amennyire az úgynevezett élet úgyis megtanítja az embert húsz éven felül.

Ezt 2014. április 27-én írtam. 

Pontszám: 10/10