Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Esztétikus posztapokaliptikus horror (Határ Győző: Éjszaka minden megnő)

2020. március 16. - Timár_Krisztina

Melyik aranyos-kedves molytárs ajánlotta nekem annak idején pont ezt a Határ Győző-könyvet, hogy még várólistáztam is? Hadd boruljak a nyakába. Egy kicsit megfojtogatni. Igazán ajánlhatott volna elsőre valami barátibbat, mint ez a posztapokaliptikus horror. Illetve metafizikai fantasztikus regény.…

Tovább

Még egy reneszánsz ember (Louise Labé: Szerelmes szonettek)

Én alig akarom elhinni, hogy ez a költői életmű tényleg ennyire vékonyka. Mondjuk, az a kevés, az aztán minőségi munka, de akkor is. Több helyen is utánanéztem: az összes műveinek a kétnyelvű kiadása* is háromszáz oldal, szóval prózával együtt se sokkal több. Jaj, de kár. Mondjuk, elég sok mindent…

Tovább

Faragott képek gondolati alapon (Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei)

Én olyan mélyről nézek fölfelé erre az életműre, hogy kificamodik a nyakam. Több mint másfél hónapja olvasom ezeket a verseket folyamatosan, mindennap négyet-ötöt. Kevésnek tűnik, de valójában bőven meghaladja az erre szánható energiaszintet. Nem is értem, hogy bírtam. Tömény költészet. Az a…

Tovább

Kavard, aprítsd, gyúrd a világot, amíg embernek való nem lesz (Jorge Amado: Flor asszony két férje)

Fehér holló leszek ezzel az értékeléssel, ha megmondom, hogy jött ki a kilenc pont.  Pont a fő történetszálért, azaz Flor asszony fura szerelmi históriájáért nem voltam oda különösebben. Szívesen olvastam ugyan, de legalább olyan szívesen megvoltam nélküle. Sőt: a közepénél kizárólag…

Tovább

Svájc. Részem van valamiben, ami örökkévaló (Jean-Jacques Rousseau: Rêveries du promeneur solitaire)

Ezért tanultam franciául.* Ezért magoltam a szabályokat, írtam ki a szavakat, ismételgettem jelentéseket és vonzatokat még szilvalekvár-kavarás közben is.** Pont ezért. El nem tudom mondani, milyen érzés úgy olvasni Rousseau-t eredetiben, hogy értem, amit olvasok. Hogy részem van valamiben, ami…

Tovább

A magyar Varázsfuvola – népmesék, mítoszok, filozófiák (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)

Újraolvasás vége. Följebb pontozni már nem tudom. Filozofikus mese, a legjobb fajtából. Túlzás nélkül hívható úgy, hogy a magyar Varázsfuvola. Vörösmarty a Mozart-operáéhoz hasonló alapokra építette fel a maga drámáját, magyar népmesék elemeiből, a romantika nyelvén. Már csak a két központi pár…

Tovább

Monaco. Kultúrateremtés felsőfokon (Louis Notari: A Legenda de Santa Devota / La Légende de Sainte Dévote)

A monacói irodalom első klasszikusa, 1927-ből. És megvan nekem itthon.* :) Kétnyelvű, szóval szabadon bámulhatom a monacói nyelvet,** de nem vagyok fordítóra szorulva, a másik oldalon mindenütt ott a francia fordítás. Alcíme az lehetne, hogy „minden, amit tudni akartál Monacóról, de senkitől nem…

Tovább

Mianmar. Egy szelíd mosolyú, szerény bölcs hangja (Khin Myo Chit: The 13 Carat Diamond and other Stories)

„Mianmar irodalmának nagyasszonya”, különös tekintettel a novellaírásra. Nemcsak a hazájában klasszikus ez a kis kötet, hanem nemzetközi elismerést is szerzett Khin Myo Chitnek. Örülök, hogy ezt választottam a Mianmar irodalmával való ismerkedéshez, még ha nem is maradéktalan az örömöm. Azt hittem,…

Tovább

Angol barokk őrület (Robert Burton: The Anatomy of Melancholy)

Ezt én minimum a késő prekambrium óta el akartam olvasni. Gyakran előfordult, hogy az éppen olvasott szakirodalom hivatkozott rá, továbbá tudtam, hogy az általam tanulmányozott brit írók, költők könyvtárában megvolt, és használták is. Tanultam arról, hogy a melankóliáról egymagáról többet írtak,…

Tovább

Moldova. Göröngyök, kútlánc, téli szél – meg a mindent felforgató hang (Jon Druce: A szép siratóasszony)

Ion Druță* írásait már a Vízesés című, moldovai novellákat bemutató antológiában felfedeztem magamnak. Egyúttal meg is állapítottam, hogy az antológiában kevés olyan írás leledzik, amelyikről ne kéne jó sok port lefújni, de a Druță-novellákon aztán egyetlen szem sincs, az biztos. Hiába íródtak…

Tovább
süti beállítások módosítása