„Mianmar irodalmának nagyasszonya”, különös tekintettel a novellaírásra. Nemcsak a hazájában klasszikus ez a kis kötet, hanem nemzetközi elismerést is szerzett Khin Myo Chitnek. Örülök, hogy ezt választottam a Mianmar irodalmával való ismerkedéshez, még ha nem is maradéktalan az örömöm.

Azt hittem, csak novellákat fog tartalmazni, de legalább a felét esszék és újramesélt népmesék teszik ki. Csak az elbeszélői hang ugyanaz: egy kicsit derűs, kicsit keserű, sok humorral megáldott, sok élettapasztalattal megátkozott, szelíd mosolyú, szerény bölcs hangja. Aki ugyanúgy mesél a háborús éhezésről és rettegésről, ahogyan a vidéki Mianmar népi hagyományairól, egyaránt hivatkozva közben mianmari és brit kulturális emlékekre. Emberi sorsok sorakoznak az olvasó szeme előtt: mulatságos vagy éppen nevetséges kisemberek, meg nem értett gyerekek, kivégzett trónörökösök. Csak akkor veszít a derűjéből az elbeszélő, amikor olyasmiről van szó, ami örökre eltűnt, mégpedig részint a saját hibájából.

Egy bajom van a kötettel, de az sajnos alapos: hogy nem az anyanyelvén írta a szerzője. Így van, kérem. Amit Notari művének olvasásakor vidáman üdvözöltem (mert a nyelvet kevésbé ismerem), azt most kifogásolom (mert angolul jól tudok). Sokkal jobban örültem volna, ha mianmari nyelvet választ, aztán lefordíttatja valakivel. Nem mintha hibázna, egyáltalán nem. Csak lépten-nyomon érződik, hogy az anyanyelve milyen rengeteget hozzátenne a stílusához. Aztán kínlódhatna vele a fordító.

Az azonban tény, hogy a szerző kettős (és jó alaposan megterhelt) kulturális háttere éppen így tud igazán kibontakozni. Hiszen ezeket a szövegeket olyan ember írta, akit brit iskolákban neveltek, brit alattvalónak. Ennek megfelelően rendszeresen magától értetődő módon idéz angol klasszikusokat, akár idézőjel nélkül is, olyan olvasókra számítva, akik úgyis kapásból felismerik mindet, és akiknek ezek az idézetek szintén a neveltetésük részeivé váltak. Aztán pedig sajátos mianmari jelentést kapcsol hozzájuk. Ez már nagyon, de nagyon tetszett: ahogyan a birodalmi érdekek szolgálatába állított brit irodalom a mianmari kislány fejében a mianmari szabadság vágyát kezdi jelenteni.

Csak sajnos pont ebből a jelentés-ütköztetésből volt kevés.

Különben nagyszerű válogatás, kicsinyítő tükör a XX. századi Mianmarról, kiválóan alkalmas arra, hogy ezt a kultúrát külföldön (is) képviselje.

Ez a bejegyzés egy sorozat része, amelynek minden darabja a világolvasási kihíváshoz kötődik. A teljes listát itt találjátok.

Ezt 2019. március 11-én írtam. 

Pontszám: 10/8