Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Aki soha nem hazudik (Albert Camus: Közöny)

2020. február 23. - Timár_Krisztina

Újraolvasás vége. Amikor először olvastam, pont úgy viselkedtem a könyvvel szemben, ahogyan a francia címe mondja: idegenként. Nem értettem és nem szerettem. Főleg azt nem tudtam megérteni, hogy lehet valaki ennyire érzelemmentes, mint Meursault. Azt viszont elismertem, hogy Camus-n kívül senki más…

Tovább

Sötét és labirintusszerű világ, ahol a legokosabbakat is érhetik balesetek (Katona József: Bánk bán)

Újraolvasás vége.Fura egy darab. Az alaptörténetet kiválóan választotta ki Katona, a jellemeket úgy alkotta meg, ahogy kell, a konfliktus rendben van, a drámai fordulatok működnek. Csak az a fránya nyelvezet lenne már megint?… Ez a jambusokba tört, nyelvújítás előtti magyarság? Amelynek a…

Tovább

Nyomozás, önmegismerés, bűn nélküli bűnhődés (Szophoklész: Oidipusz király)

Most csak az Oidipusz királyt olvastam újra, az Antigonét nem, mert minek, tudom kívülről.Valamikor harmatos tizenegy évesen olvashattam a Görög regékben a prózába átfordított történetet. Emlékszem, Antigonéé nagyon tetszett, bár én inkább megmentettem volna az életét, Oidipusz történetét viszont…

Tovább

Posztapokaliptikus, örök emberi állapot (Samuel Beckett: Godot-ra várva)

Újraolvasás vége. (Két napja.)Eredetileg nem akartam értékelni, mondván, hogy szigiri molytárs minimalizmusában is elsőrangú, 7, azaz hétszavas értékelését úgyse múlom felül. De aztán eszembe jutott, hogy már miért is kellene nekem bárkit is felülmúlni?Viszont azért se pontozom.Azért, mert Beckettet…

Tovább

Felejtsd el, hogy nappali lét is van a világon, és megérted (Franz Kafka: A per)

Újraolvasás vége.Hála a Jóistennek.Három napja rémeket látok tőle álmomban. Mindenféle régi házakat, amik mellett éjszaka kell elmenni, aztán meg a szobában feküdtem az ágy előtt, hogy észre ne vegyen, aki az ablakon néz be, de azért észrevett és sírt, hogy ne hagyjam ott.Ez az egész könyv egy…

Tovább

Csak én, én, én éljem túl! Meg a családom. Meg a megélhetésem (Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei)

Újraolvasás vége.És most lopni fogok.Mert ez történelmi dráma, ugye, 1939-ből, és a harmincéves háborúról szól, de értse már mindenki, ugye, hogy mit kell belőle érteni. És „eme” molytárs értékelésénél jobban úgyse tudom megfogalmazni, hogy miből indul ki az olvasó: „Ma már picit mintha elegünk is…

Tovább

Hogy bírta ennyi ideig emberként? (Franz Kafka: Az átváltozás)

Újraolvasás vége.Kafka azok közé az írók közé tartozik, akiket sose tudtam megszeretni, de távol se tudtam tartani magamtól soha. Nem tudok megszeretni valakit, aki ennyire baljós, kísérteties, képtelen és hátborzongató világokat tud teremteni, de egyúttal az is lehetetlen, hogy ne térjek vissza…

Tovább

Példázat a diktatúráról (Thomas Mann: Mario és a varázsló)

Újraolvasás vége.Példázat a diktatúráról.Arról, hogy milyen könnyű meghajolni, az ember akarata, jobb érzései ellenére, már sokan írtak. Arról, hogy mekkora teher parancsolni, jóval kevesebben. Sokan felteszik azt a kérdést, hogy miért adja meg magát az ember a kívülről érkező nyomásnak. Ez a mű…

Tovább

Irgalomra bárki rászorul (Kosztolányi Dezső: Édes Anna)

2015. okt. 30. Ikszedik újraolvasás vége. Még mindig kegyetlen, még mindig megrendítő.Így, hogy sokadszorra haladok végig rajta, a történet már szinte mellékes is, megengedhetem magamnak, hogy apróságokra figyeljek. Az alapkérdés persze az, ami az utolsó előtti fejezet címe is: „Miért?” Nem…

Tovább

Befelé, némán nevetve (Babits Mihály: Jónás könyve)

„Uram, egy Jónás nevű ember várja önt a hallban.”(Én kérek elnézést.) Ahogy a fenti mondatot (sajnos nem saját poén), a Babits-szöveget is igazából hangosan érdemes olvasni. (Személyes ajánlásom: „gyereknekmesélős” hanglejtéssel tessék!)Elég rövid hozzá, hogy az ember ne sajnálja tőle az időt. Úgy…

Tovább
süti beállítások módosítása