Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Merengés, mellébeszélés, könyörtelenség (Anton Pavlovics Csehov: Sirály)

2020. február 18. - Timár_Krisztina

2015. február 9. Találtam egyszer egy régi játékkönyvben egy kitalálós játékot. Irodalmi művekre kellett asszociálni, „mi lenne, ha…” kérdéseket befejezni, és válaszolni rájuk. Akkor most játsszunk. Mi lenne, ha szín lenne? – Hússzínű, tüdőszínű, pasztellrózsaszín, egymásba mosódva. Mi lenne, ha…

Tovább

Kevés felnőtt, sok hazugság (Henrik Ibsen: A vadkacsa)

Újraolvasás vége. A megírás minősége tíz pont, csak ezt a hülye állat Gregerst ne utálnám annyira. Ha már fel nem képelhetem, le kell vonnom miatta egyet. Kihozza belőlem a legrosszabbat. Persze ez is csak azt mutatja, milyen jól meg van írva a darab. Olyan egy kicsit, mint egy krimi, csak nincs…

Tovább

Határ Győzőtől új életet kap a középkori angol népi kultúra (Görgőszínpad)

Nyolc angol misztériumjáték, azaz középkori dráma, bibliai történetek dramatizált változatai. Ennyit tudtam erről a kötetről, amely évek óta lapult a polcomon. Érdekesség, de majd egyszer máskor olvasom el.Mit tudtam én, hogy amikor Határ Győző válogat és fordít, akkor azzal a szövegek más életet…

Tovább

Reneszánsz szappanopera (William Shakespeare: Cymbeline)

EZ MEKKORA EGY SZAPPANOPERA!  Ha nem Shakespeare írta volna, a kutya se olvasná. Életem legjobb Shakespeare-tanára isteni jó paródiát rögtönzött belőle órán (kedd este hatkor, még mindig emlékszem; nem tudtuk eldönteni, a fáradtságtól vagy a röhögéstől dőljünk le a székről), és az a legviccesebb,…

Tovább

Arisztophanész: Lüszisztraté

Arany János a csúcsok csúcsa, de ezt a darabot tényleg nem neki találták ki. Amikor olvastam, legfeljebb mosolyogni tudtam rajta. 1999-ben adták viszont a szolnoki színházban egy másik fordítását (ha jól emlékszem, a Schwajda fordította, vagy legalábbis nagyon belenyúlt a fordításba). Akkor jöttem…

Tovább

Szerencsétlenség és szépség (Makszim Gorkij: Éjjeli menedékhely)

Ez régi adósság volt… Tudom, hogy régebben a kötelezők között szerepelt ez a dráma, de nekem már nem adta fel senki. Viszont pár éve találtam egy Márkus László-felvételeket tartalmazó bakelitlemezt a piacon, amelyen egyaránt szerepeltek dalok és színházi monológok. Többek között a Báró és Szatyin…

Tovább

Nem boldogul vele semmiféle cenzor (Illyés Gyula: Dózsa György)

Tavaly olvastam, de azóta se sikerült elfelejteni. A darab önmagában is izgalmas, egy foltnyi közhely nincs benne, és újat mond egy olyan korszakról, amelyik (legalábbis az én korosztályomtól felfelé) mindenkinek alsós korától kezdve a könyökén jön ki. De hogy közben még ott van a sorok között a…

Tovább

Pedro Calderón de la Barca: A világ nagy színháza / El gran teatro del mundo – A kereszt imádása / La Devoción de la Cruz

Spanyolul nem tudok, de attól még örülök neki, ha spanyol-magyar kétnyelvű klasszikust olvashatok. Jó az, ha motiválva érzem magam a nyelvtanulásra, még akkor is, ha utána mégse szaladok spanyolórára.  Az élményről annyit, hogy puszta kíváncsiságból kezdtem spanyol barokk drámákat olvasni (nehogy…

Tovább

Magatokon röhögtök (L'ubomír Feldek: Szomorú komédiák)

Igazából sose voltam különösebben szoros barátságban az abszurd drámával, bár akadnak kivételek, de az leginkább olyankor szokott előfordulni, ha színházban látom őket. Ezekre az értékelések miatt lettem mégis kíváncsi.  A három darab közül az első aranyos, de valahogy nem jött be nekem. Viszont…

Tovább

A misztériumdráma hőse, avagy Vitéz László filozófiája

„Egyik legnépszerűbb Vitéz László-játékunkban, az Elátkozott malomban, amelyet Korngut-Kemény Henrik jegyzett le az 1920-as években, a főszereplő két szellem- és halálalakon túl három ördöggel, köztük a pokol királyával is elbánik, ráadásul úgy, hogy „egy mindenki által ismert konyhai tárgy (ami…

Tovább
süti beállítások módosítása