Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Legalább százötven éves a légi gőzvasút (Leonard de Vries: Furcsa találmányok

2020. február 24. - Timár_Krisztina

Hú, ez nagyon menő könyv! Kicsit sajnálom, hogy nem feleennyi idősen akadt a kezembe, bár akkor meg azt sajnáltam volna, hogy nem elég részletesek a rajzok, és nem tudom megcsinálni még a találmányok modelljét se. XIX. századi újságcikkekből és azok illusztrációiból állította össze a kötetet egy…

Tovább

Megszokás és taszítás Luxemburgban (Nico Helminger: Schwarzloch)

Nagyon jól meg van írva, de abszolút nem az én műfajom, úgyhogy csillagot, azt nem kap. Luxemburgi irodalmat kerestem, abból nagy választék nincs, főleg olyan könyvekből, amelyek olyan könnyen elérhetőek, mint ez a dráma. Drámát egyébként nem szeretek olvasni, ahhoz énnekem kell a színház, a…

Tovább

A ráismerés öröme vagy keserűsége (Hernád Péter: Pannónia Parancsnok)

Most már bevallhatom: azok közé az értékelők közé tartozom, akik nem gondolták volna, hogy Ignác mesterről (és főleg az ő nézőpontjából) jó könyvet is lehet írni. A Hollóember után nem lehetett nem beszerezni a sorozat következő kötetét, de erőst aggódtam, hogy nem fog tetszeni. Szerencsére nem így…

Tovább

Peru. Kérdések a sajátról és az idegenről (Mario Vargas Llosa: A beszélő)

Fülszöveget ne olvass. Én sem tettem.Drága jó posztmodern, de rég volt, mikor még nem szerettelek.De fordítsuk komolyra a szót: Ez a könyv arra való, hogy elbizonytalanítsa az olvasó körül a világot. Az elbizonytalanítás meg arra való, hogy ne legyen olyan könnyen sebezhető az ember. Se pedig…

Tovább

Brazília. Álomszöveg, mítosz, pogány legenda (Jorge Amado: Csodabazár)

Egye fene, legyen tíz pont, kedvesem.Nem mintha minden pontján maradéktalanul tetszett volna, de elismerem, hogy azokra a pontokra is szükség volt az összhatás kedvéért. Nem is azért tíz pont, mintha hibátlanul lenne megírva – ó, távolról sem, kedvesem –, de ennek a nyavalyásnak még a hibák is jól…

Tovább

Ami szétfeszíti a hétköznapi világot (A bűvös kéz – XIX. századi fantasztikus elbeszélések)

Mi az, hogy „fantasztikus”? Nem fantasy, nem sci-fi. A kötetzáró tanulmányból világosan kiderül, hogy mi az, csak elmagyarázni nehéz. A XVIII-XIX. századi irodalomban megmutatkozó jelenség (műfajnak vagy stílusnak nem merem nevezni). Jelenti mindazt, ami a hétköznapi, kényelmesen berendezett, ismert…

Tovább

Rémtörténet, akár kísértettel, akár anélkül (Charlotte Perkins Gilman: The Yellow Wallpaper)

Három rövid elbeszélést tartalmaz a Penguin Little Black Classics, és nagy kalapemelés jár értük nemcsak a szerzőnek posztumusz, hanem a szerkesztőnek is. Mert a három szöveg önmagában is jó, de így egymás mögé rakva még hatásosabb. Pironkodva vallom be, hogy a címadó elbeszélést (ő szerepel az…

Tovább

Tanmese a felnőtté válásról (Lesley Pearse: A múlt nyomában)

Egész más könyv ez, mint amiket olvasni szoktam.Ha nem ajándékba kapom, és nem olyan jó szívvel, kedvesen adják, mint ahogy adták, soha nem veszem a kezembe. A célcsoportja sem én vagyok.Ettől függetlenül hazudnék, ha azt mondanám, nem tetszett. És ha megkérdeznek, szívesen ajánlanám is, bár nem…

Tovább

Észak-Macedónia. Tömör, ütős kis novellák, sok és sokféle szöveg (Gimes Romána (szerk.): A konzul éjszakája)

Ismét egy ismeretlen, közelségében is egzotikus nemzet kötete. A „mai” lefordítandó „1981”-re, azaz alig járunk tíz évvel a nemrég olvasott moldovai novelláskötet megjelenése után. Még mindig Jugoszlávia, keleti blokk, szövetkezet és partizánok.Mégis fényévnyi a különbség a két kötet között.* A…

Tovább

A világon a legveszélyesebb emberfajta a bölcsész (Rejtő Jenő: A szőke ciklon)

Egy bizonyos szombat esti fantasztikus színielőadásnak köszönhetően vasárnap sürgősen újra kellett olvasni… …és ismételten meggyőződni arról, amit régóta hiszek és vallok és hirdetek: hogy a világon a legveszélyesebb emberfajta – a bölcsész. :) Bocsánat minden más foglalkozásútól, akinek a lelkébe…

Tovább
süti beállítások módosítása