Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Aranyat csinálni dögunalom, ellenben az ideggáz meg az állati intelligencia...! (Alekszandr Polescsuk: A pergamen titka)

2020. február 21. - Timár_Krisztina

Újraolvasás vége.Elsőrangú gyerekkori emlék, hajdani nagy kedvenc, egy életre szóló kíváncsiság megalapozója, no meg a szovjet irodalompolitika nagy büdös csődje.  Ezt írtam a regényről, amikor regisztráltam a Molyra (a regényt pedig elsők közt kedvenceltem): „Az a valódi szovjet ifjúsági regény!…

Tovább

Klasszikus történelmi regény Walter Scott nyomdokain (Hendrik Conscience: Flandria oroszlánja)

A háromnegyedéig klasszikus kalandregény a romantika korából, minden további nélkül működne ifjúsági irodalomként.A háromnegyedétől kezdve annyira brutális, hogy helyenként George R. R. Martin is megnyalná a tíz ujját utána.Erről persze a szerző nem tehet, őneki adott volt a téma (a XIV. századi…

Tovább

Finnország. A föld regénye (Sylvi Kekkonen: Amalia)

Van a finneknek egy Nobel-díjas regényük, a Silja. A levegő regénye meg a tűzé: főszereplője szó szerint átszellemül. Olvasás közben nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy az Amalia az ellen-Silja. A föld regénye. Meg a fizikai munkáé. Mint a tükör két oldala: az egyik regény megmutatja, mit…

Tovább

Ősi mítoszok modern mesékben (Anna Sakse: Mesék a virágokról)

„De a mese megmarad” – ezt a mondatot jól választotta meg a fülszöveg írója. Mottója lehetne az egész könyvnek. Jöhet északi szél, ördög vagy trágyabogár, megfagyhat a föld, eldurvulhat a lélek és elsorvadhat a szerelem, de a mese, az megmarad. Szól gyenge, szelíd virágokról, szeretetről és…

Tovább

Százötven oldal egyetlen fölösleges szó nélkül (Rainis: Száll és ég s kihuny a csillag)

Na, még egy északi, akinek meg kellett volna kapni a Nobelt.Jelölni jelölték, csak nem őt választották. Mondjuk, költőt elég ritkán is választanak. Konkrétan most csak egy olyan költő jut eszembe, aki megkapta: a lengyel Wisława Szymborska. Nála az volt az indoklás, hogy: „költészetében az emberi…

Tovább

Innen (is) indult a kortárs afrikai irodalom (Camara Laye: A fekete fiú)

Szép kis könyv, de nem az én könyvem. Az eleje nagyon tetszett: aranyműves apa és varázserőt örökölt anya fiaként élni egy guineai kisvárosban – ígéretes kezdet! Hagyományok, hiedelmek elevenednek meg: egy olyan ősi világ, amelyen nem sokat változtatott a jóval később érkezett iszlám kultúra. Nem…

Tovább

Malajzia. Küzdelem az önazonosságért (Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje)

A fülszöveg nagyon egyszerű, szinte sablonos történetet ígér. Egzotikus közegben. A regény sok minden, csak nem egyszerű és nem sablonos. Ami pedig az egzotikumot illeti……számomra az volt olvasás közben a legkeservesebb, hogy sok-sok elemét minden további nélkül be tudtam helyettesíteni általam…

Tovább

Két eposz sok-sok kincse (Mahábhárata / Rámájana)

A kötet címe erősen félrevezető. Amikor megvettem az antikváriumban, azt gondoltam, a két eposzt tartalmazza, hát a frászkarikát. De azért érdemes volt megvenni, főleg olyan csekély összegért, amennyibe került (szabadulni akart tőle a boltos bácsi). Ez a kötet a két ókori indiai eposz „legszebb…

Tovább

Eleven emlékezet (Mahábhárata)

Szent könyveket, egyáltalán vallási iratokat nem szoktam pontozni, de ezt muszáj volt. Gondolkodás nélkül meg is adtam rá a tízet. Pedig nem azt kaptam ettől az eposztól, amit vártam. Azt tudtam, hogy egy szörnyű háború adja az alaptörténetet. De hogy ennyire?! Folyik a vér, szakad az ín, törik a…

Tovább

A legnemesebb fajta groteszk komédia (Nodar Dumbadze: Fehér zászlók)

Ha kifordítom, röhögés a saját nyomorúságunkon és embertársunk nyomorúságán – természetesen vele együtt. Ha befordítom, tragikusan komoly és szeretetteljesen szép. Klasszikus komédia-alaphelyzet: kilenc ember, különféle társadalmi rétegekből és csoportokból, különféle okokból összezárva egy (amúgy…

Tovább
süti beállítások módosítása