Színvonalas, tartalmas szórakozás! Éppen olyan hosszú, hogy az ember emlékezni is tudjon arra a végén, hogy melyik szereplő mit csinált az elején, de ne is hagyjon maga után hiányérzetet a regény. Minden esemény megkapja a kellő kifejtést.
Aki szereti a jól megírt, informatív, izgalmas cselekményű történelmi regényeket, nyugodtan fogjon hozzá a nyaralás elején is, a végére pont be fogja fejezni. Vonatra is kiváló olvasmány. 

Pedig voltaképpen nem váltotta be a várakozásomat: azt reméltem, hogy utazó társulatról fog szólni, ehhez képest a „bábjátékos” már megint azt jelentette, mint boldogult emlékű Visvaldis Lāmsnál: jelképes marionettszínházat, azaz egy (jelen esetben több) olyan lényt (jelen esetben embert), aki dróton rángat másokat. De ez csak egy kis ideig zavart.

Történészeket kicsivel tovább fogja zavarni az, ahogy a regény a történeti hűséget kezeli. Konkrétan úgy manipulál az évszámokkal, ahogy neki tetszik. Egy-két év ide vagy oda meg se kottyan, aztán az utolsó oldalon bocsánatot kér, hogy a regénycselekmény kedvéért némi zavart volt kénytelen megengedni magának. De mire ez leesik az emberfialányának, már régen az érdekli, hogy ugyan leszúrják vagy nem szúrják le az ügyeletes szereplőt. (A cselekmény fordulatai leginkább egy utazás köré rendeződnek, illetve abból állnak, hogy X fokozatosan rájön Y terveire; ezekre túlzott hatással nincsenek a látványos történelmi események.) Minden egyéb tekintetben pedig nagyon gondosan odafigyel minden részletre a szerző, látszik az alapos háttérmunka: a szereplők korhű ruhát viselnek, korhű eszközöket használnak, benne nyüzsög az egész korabeli európai élet. Még arra is vigyáz, hogy elképzelhetőek legyenek ilyen gondolkodásmódú szereplők a reneszánsz német és olasz városokban. 

Aki szerette a Borgiák című sorozatot (vagy a Borgia című, magyar nyelven tudtommal nem sugárzott verziót), az ezt is fogja. Mínusz a naturalista részletek; azokat itt nem fog találni. Borgiákat nyomokban igen. Nekem nagyon tetszett az, ahogyan a reneszánsz Itália mellett jó sok figyelmet és teret szentel a reneszánsz Németországnak (ami akkor még persze nem létezett mint állam, de az egyszerűség kedvéért most így hagyom). Olyan (nagyon is izgalmas) szereplőit vonultatja fel a korabeli német világnak, akikkel más népszerű művek nem foglalkoznak, pedig Jakob Fugger abszolúte megérdemli, hogy ne hagyják elhalványulni Cesare Borgia mellett. 

És amellett nagyon korrekt! Ez külön jólesett. Sok és sokféle társadalmi csoportot, nemzetiséget előszed, akik között egyaránt szerepeltet gazembereket is, becsületes embereket is, nem egy esetben tudatosan szembemenve ma is bevett (akkoriban meg éppen sziklaszilárd) sztereotípiákkal. És hát… nem sok olyan külföldi regényt ismerek, amely magyarokról is szólna, olyat pedig konkrétan egyet se, amelyik ennyire tárgyilagos volna velünk szemben. Nem hízeleg a magyaroknak, de nem is tartja őket barbárnak és elmaradottnak: nép, olyan, mint a többi. 

Ez a bejegyzés egy sorozat része, amelynek minden darabja a világolvasási kihíváshoz kötődik. A teljes listát itt találjátok.

Ezt 2015. augusztus 1-én írtam. 

Pontszám: 10/10