Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Művelt játék (Anatole France: Angyalok lázadása)

2020. február 21. - Timár_Krisztina

angyalok.jpgNem az én világom. Jó volt, szép volt, de nem az én könyvem ez.

Hamvas a következőt írja (többek között) erről a könyvről:
„Az ember nem győz rajta eleget csodálkozni: France-ról azt terjesztették, hogy voltaire-i lélek, istentagadó, szkeptikus, epikureus és pogány. A valóság az, hogy kevés író van a világirodalomban, akiben annyi pietás lenne, mint Anatole France-ban. A sokaságot és a durva szemet az tévesztette meg, hogy szeret nevetni. De gondoljuk meg, hogy a középkorban, az igazi hit korában a templomokban bohózatokat mutattak be; a pápáknak nagy körmenetek alkalmával csúfneveiket vágták szemük közé, és az utcán kigúnyolták őket. Szabad volt. Miért? Mert ez a pietás egyik legmagasabb foka. Ami az ember szívéhez nőtt, azt dédelgeti, azzal gyengédségből goromba, mint a férfi kedvesével, mint az apa kisgyermekével. Az ember csak azzal játszik, akit szeret. Az ember csak legjobb barátját szidja. Az ember csak azt szereti igazán, amivel játszik, csak azt, amit gúnyol és kinevet. Mert csak azt veszi komolyan. A Miasszonyunk bohócának írója nem pogány. France bigott, mondta egyszer valaki. Ez az igaz! France bigott középkori, hívő katolikus. De a hitetlen papok nem értették többé gyengédségét és mélységes hitét, nem értették az angyali pietást, és istentelennek mondták. Amit France gúnyol, azt szereti: Franciaországot (Pingvinek szigete), az isteni rendet (Pártütő angyalok), az egyházat (Jelenkori történet), a nagy századot (Istenek szomjaznak). France sok helyen egészen imakönyvszerű.”

Ez idáig teljesen rendben is van. A regény az isteni rend kinevetése, mégpedig egész rafinált módszerekkel. Vidám szentségtörés. Nem egyszerűen felmagasztalja az alantast, a gonoszt, a „sötét”-et (bármit is jelentsen ez), nem fordítja meg a teljes ellentétpárrendszert – az túl egyszerű volna, sőt akár még közönséges is. Hanem abból indul ki, hogy nem az Isten a legfőbb jó/szép és nem a Sátán a legfőbb gonosz/rút, hanem fordítva, innentől viszont az ellentétpárokat hol érintetlenül hagyja (a gyilkosság bűn marad, a bukott angyalok pedig nagyon is szoros kapcsolatban állnak a testiséggel, ahogy dukál), hol szellemes módon fordít rajtuk egyet (pl. az ember jelentkezik őrangyalnak az angyal mellé), ahogy éppen neki tetszik. És ugyancsak szellemes módon szövi össze mindezt a korabeli francia társadalom életével:* vannak itt éhező művészek, léha, ám gáláns arisztokraták, kikapós asszonyok, kocsmában ülő, művelt anarchisták és hasonlók. scrat.jpgAhogy pedig a könyvtáros végigüldözi a könyveit a regényen, hát az kész. Másnak is eszébe jutott közben a Jégkorszakból a mókuscickány?

Ha akarom, ez nyugodtan értelmezhető úgy is, hogy az elbeszélő azt neveti ki, amit tisztel, és nem semmisíti meg, hanem újjáalakítja.** Ilyen a klasszikus komédia. Ilyen volt (irdatlan sok), van (sajnos jóval kevesebb), és nagyon ajánlom, hogy legyen is még a jövőben. Mert én az ilyen komédiát nagyon szeretem. De azért nem vagyok benne biztos, hogy Hamvasnak igaza van. Túl ügyesen vannak itt a szálak összevissza bonyolítva ahhoz, hogy a könyvet ilyen egyértelműen kategorizálni lehessen – nem fér bele sem az „istenfélő”, sem az „istentagadó” dobozba.

revolte_des_anges.jpgAmi nekem nagyon nem jön be, az a France humora. Volt egy-két szereplő (Sariette, Zita), akiken tudtam nevetni, mosolyogni, volt egy-két mondat, amely megszólított (például az, ahogy bármikor, bárkinek a zsebéből felbukkanhat egy-két ottfelejtett bomba, vagy az, hogy a zeneszerzőt fejbe verik, de semmi baja nem esik, mert a zeneszerzők mind keményfejűek). De ez a nagyon finoman, nagyon udvariasan, időnként sikamlós-erotikusan, apró tűszúrásokkal működő, művelt játék… pfff… hát ez nem a Rejtő Jenő. Sem nem a Rabelais.

Azért még fogok olvasni tőle. Legközelebb talán A pingvinek szigetét. Hátha az viccesebb. Mármint az én fogalmaim szerint. A Lúdláb Királynő az volt…

* Időnként hátborzongatóan pontos (és cseppet sem hízelgő) leírásokat ad a háború gépezetéről, így pár hónappal az I. világháború kitörése előtt.
** Hogy mást ne mondjak, egy idő után az állítólag békeszerető, szelíd és emberiségpárti bukott angyalok képesek lesznek elég csúnya kegyetlenségeket is elkövetni. Akár öncélúan is.

Ezt 2015. augusztus 1-én írtam.

A felhasznált képeket itt és itt találtam.

Pontszám: 10/8

Kiadási adatok: Palatinus, Bp., 2014. Kunfi Zsigmond fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr315485494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása