Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Katar. Machinációk, szorongások és egy üdítő barátság (Abdulaziz Al-Mahmoud: The ​Corsair)

2020. szeptember 18. - Timár_Krisztina

Nem jár rosszul, aki ezzel kezdi az ismerkedést Katar irodalmával.  Jó kis történelmi regény az Arab-félsziget XIX. század eleji viszonyairól. Informatív, fordulatos, sok-sok intrikával, a szereplők kellően szerethetők vagy utálhatók, és eleget lehet szurkolni ellenük vagy mellettük. Vagy mind a…

Tovább

Omán. Apró gesztusok, nagy összefüggések egy elátkozott faluban (Abdulaziz Al Farsi: Earth ​Weeps, Saturn Laughs)

Ablakot nyitottam Omán irodalmára is. Nem volt éppen makulátlan az élmény. Elég sokáig öt és hat pont között mozgott az értékelésem, aztán a végkifejlet feltornázta hétre. A cím és a borító egyaránt felkeltette az érdeklődésemet. Az utóbbi a hatásos és tetszetős színkombinációjával és azokkal a…

Tovább

Realista szappanopera, modern nézőpontjáték (Lev Tolsztoj: Háború és béke)

Kamaszkoromban apukám azt mondta, ezt a könyvet el kell olvasni tizenhat évesen, negyvenévesen meg hetvenévesen.  Hát a tizenhatot én szerencsésen kihagytam, mivel akkor Tolsztoj világa semennyire nem vonzott. Letudtam a kötelezőt, Levin kedvéért elolvastam az Anna Kareninát, azzal köszöntem…

Tovább

Hatalom és felelősség (Rusvai Mónika: Tündöklő)

Ez az írás 2020. szeptember 6-án jelent meg a BárkaOnline-ban. A teljes szöveget jogi okokból nem másolhatom ide, a link viszont odavezet. Rusvai Mónika fantasyje olyan világgal szembesíti az olvasót, amelyben az emberi világ elszakad az istenekétől, a hős megváltás helyett romlást hozhat a…

Tovább

Kövesd a fehér nyulat! (Platón: Állam)

Újraolvasás vége. Kétszer.  Két fordításban is olvastam a nyáron Platón Államát. Nem fanatizmusból – ellenkezőleg: nekem ettől az ideális államtól világéletemben a hideg futkosott a hátamon. Nem is önsorsrontásból – ezúttal borzasztóan örültem annak, amit találtam. Függetlenül attól, hogy ha valami…

Tovább

Háborús közelkép és lélektani dráma (Joseph Conrad: A párbaj / Ridley Scott: Párbajhősök)

Ritkán fordul elő, hogy én előbb lássam a filmet, mint ahogy a könyvet olvasnám. Még ritkábban, hogy egyértelműen a filmnek nyújtanám a pálmát. Méghozzá úgy, hogy a filmre vitt alkotás történetesen egy klasszikus. Joseph Conradot nem tudja akárki túlszárnyalni. Na jó, de Ridley Scott nem is akárki.…

Tovább

Antik végzet és középkori komédia (Victor Hugo: Notre-Dame de Paris)

Újraolvasás vége.  Drágájaim, ha valaki még nem tudta volna, a romantika színe a fekete.  Ebben a legromantikusabb romantikus regényben pediglen van izgalom, feszültség, ostrom, rejtély, gyilkosság, királyi palota, bűnszervezet, eltűnt családtagok, üldözés, többrendbeli végzetes szerelem és…

Tovább

4D-s mozi három történelmi fordulópontról (John Keegan: A csata arca)

Nem vagyok történész, még történelem szakos se, csak érdeklődő állampolgár. Nagyon érdeklődő. Főleg, ha éppen regényt írok. Ilyenkor intenzíven megnövekszik a történelmi tárgyú olvasmányaim száma. Amikor pedig én történelmi munkát olvasok, azt szeretem, ha látom az embert. Az olyat, mint én. Mit…

Tovább

Taníts, kedves mester! (Michael Ende: A varázslóiskola)

Taníts, kedves mester! Ez nem szólam. Az olvasó a kötet első meséjétől kezdve mester-tanítvány viszonyba keveredik az elbeszélővel.  Az első mese játszódik ugyanis a címadó varázslóiskolában, ahol a tanító úr A Végtelen Történet tanulságát adja elő tananyagként. A cselekmény persze egész más, a…

Tovább

A szatíráig és tovább (Terry Pratchett: Monstrous Regiment)

Túl van írva? Igen.  Hibátlan? Dehogy. Minden szavával egyetértek? Nem. Akkor meg miért kap tíz pontot? Mert hajnali fél háromig fenn maradtam miatta, míg végigolvastam, azért. Világos? 

Tovább
süti beállítások módosítása