Mikre rá nem veszi az embert a világolvasás. :)
Krónikák Bissau-Guineából, Nyugat-Afrika XIX. századi történelme angol fordításban, kétnyelvű (angol és arab) magyarországi kiadásban. Azt hiszem, ennél odább már nincs. „A 2018. év legextrább olvasása” címet gondolkodás nélkül neki adományozom, pedig még csak június van.

E nélkül a kiadvány nélkül valószínűleg esélyem se lett volna arra, hogy Bissau-Guineában született szerzőktől bármit is olvassak, úgyhogy már csak ezért is nagyon hálás vagyok érte. (Meg azért, hogy több könyvtár is beszerezte, én pedig könyvtárközivel megkaphattam.) De ráadásul már a kinyitásakor kiderült, hogy árukapcsolással egy igen részletes* tanulmányhoz is hozzájutottam. Amely aztán érdekesebbnek bizonyult, mint maguk a krónikák.

Mert hát akárhonnan nézem, ez a két krónika embert próbáló olvasmány. Nem is olyan nagy baj, hogy nem hosszabbak. Kaabu (egy XIX. századi nyugat-afrikai királyság) történelme jó nagy katyvasz, mindenféle népek jönnek-mennek, ki letelepszik, ki agyonveri a letelepedőt, mármint ha nem tud elmenekülni – én kb. három oldal erejéig tudtam követni, és utána nem jutottunk sehova. Pedig kisdobos becsületszavamra végigolvastam még a lábjegyzeteket is; volt, amit kétszer-háromszor. Bidyini (egy másik XIX. századi nyugat-afrikai királyság) történelme jobban lekötött, nyomokban reálpolitikusok és stratégák is fellelhetők voltak benne, azok érdekeltek volna, csak sajnos hamar átment vallásos elmélkedésbe az elbeszélő. De itt legalább lehetett követni, hogy ki honnan indul, hová érkezik, kire miért haragszik, miért támadja meg, hová kerül, és hogy kerül vissza a hazájába. Helyenként még azt is, ki milyen nemzetiségű. Bár a térség nyelvei jórészt ugyanahhoz a nyelvcsaládhoz tartoznak, és a beszélőik gyakran értik is egymást.**

A bevezető tanulmány szerencsére sok mindenre ráirányította a figyelmemet (világi és vallási vezetés szétválasztása, családi viszonyok, kereskedelem, a térségben beszélt nyelvek, a háborúk indításának okai és következményei, az iszlám helyi variációi, mandinka hiedelmek stb.), így kicsikét megkönnyítette a dolgomat, amikor megpróbáltam értelmezni a krónikákat. Összességében mégis igazából jobban jártam volna, ha a tanulmány végénél megállok. (Csak hát akkor Bissau-Guinea ugrott.) Hiába tudományos szöveg, szakembereknek szánva, azért a magamfajta laikus is tud vele mit kezdeni, ellentétben a krónikákkal. Meg kell ugyan dolgozni érte, de érdemes. Sőt ajánlani is merem más laikusoknak.

Az egész kiadványt merem ajánlani más laikusoknak. Persze csak ilyen őrülteknek, mint én, akik szeretik gyűjtögetni a különböző nemzetiségű szerzők műveit. Sőt, odáig el merek menni, hogy azt javaslom: aki valaha is arra adja a fejét, hogy egy kicsit beleássa magát Nyugat-Afrika kultúrájába, és olvas angolul, akkor ezzel kezdje. A bevezetés kiváló hátteret ad Szenegál, Gambia, Guinea, Bissau-Guinea, Mali, Niger, Sierra Leone, Burkina Faso, kisebb mértékben Marokkó, Elefántcsontpart vagy Ghána irodalmának megértéséhez. (Meg biztos a többi ottani ország kultúráját is segít értelmezni, csak én a felsoroltakhoz férek/fértem eddig hozzá.) Ugyanazt csinálja, csak részletesebben, mint a Szungyata utószava, amely szintén igen hasznos, és könnyen hozzáférhető.

Pontot viszont nem adok. A tanulmány tíz pont lenne, de az csak a kötet harmada. Arabul nem tudok, tehát az arab nyelvű szakaszt legfeljebb csinos sormintaként értékelhetem. A két krónika meg leginkább történészeknek való, én kicsi vagyok ahhoz, hogy értékeljem őket. Esetleg magamat pontozhatnám, hogy kibírtam mindkettőt. :)

Köszönöm szépen az ajánlást Eule molytársnak!

* Ez a kiadvány egyetlen hibája, ha hibának nevezhető egyáltalán: a bevezetés, amely elvileg arra való lenne, hogy a krónikákat könnyebben érthetővé tegye, konkrétan hosszabb, mint a két krónika együtt. Ez így azért egy cseppet túlzás, főleg, hogy a címből meg arra lehet következtetni, hogy csak a krónikákról lesz szó. :)
** Ezek a manding nyelvek, amelyek közé a mandinka és a bambara is tartozik. Azért pont ezt a kettőt említem, mert a magyar nyelven kiadott nyugat-afrikai irodalmi alkotások szerzőinek az anyanyelve ezek közül valamelyik szokott lenni. Van magyar nyelvű mandinka népi eposz, bambara mesék és bambara hagyományok alapján írt regény, csak amiket én ismerek.

Ez a bejegyzés egy sorozat része, amelynek minden darabja a világolvasási kihíváshoz kötődik. A teljes listát itt találjátok. 

Ezt 2018. június 30-án írtam.