Sokáig éljenek a Nyugati téri aluljáró antikváriusai! 
Már be se merek menni a polcaik közé, pedig mágnesként vonzanak, valahányszor Pesten járva elmegyek mellettük…

A Szungyatát se terveztem annak idején, azt' nem beleugrott a táskámba?! Több száz éves nyugat-afrikai eposz, egy mai (értsd: ötvenes évekbeli, ami a XIII. századhoz képest még „ma”) guineai énekmondó előadása alapján leírva, verses magyar fordításban, az eredeti mandinka szöveg részleteit tartalmazó hanglemezmelléklettel. Hát ilyeneket nem lehet ott hagyni!

Szegő György fordítása csuda, hiába mentegetőzik az utószóban, hogy igazából nem is sikerült. Nem érdekel, igenis jól csinálta. Mindvégig egyszerre érzékeltem a történet egzotikusságát és ismerősségét, múlthoz és jelenhez tartozását. Hiszen az eposz is olyan, mint a történelmi regény: nem öncélúan idézi fel a történelmi eseményeket, hanem azért, mert az itt és most számára fontosak. Ennek a szövegnek a segítségével pedig egy kicsit beavattatik a magyar olvasó is Nyugat-Afrika „itt és most”-jába.

(Mármint nem abba, amelyikben esetleg éppen lőnek, hanem a normális hétköznapokba. Annak ellenére, hogy az eposzban háborúznak – de amellett még annyi minden más is történik.)

Persze ellentmondásos, mint minden eposz. Persze idealizál, persze összemos, persze igaznak tartja magát, persze – hogy is mondjuk szép szóval? – fabulál. De rokonszenves történet, rokonszenves főszereplővel, akinek szokásos mágikus születése, hányattatott gyerekkora, küzdelmes ifjúkora és diadalmas felnőttkora van. A vallása elvileg muszlim lenne, gyakorlatilag az iszlám jelentősége kimerül abban, hogy néha emlegetik, de igazából az iszlám előtti Mandinkaföld vallási szertartásait látjuk. (A történelmi Szungyata pedig az utószó szerint nem a muszlim hitet vallotta.) Akad itt bivallyá változó öregasszony, teleportáló máguskirály, száz fehér kakas feláldozása a szellemeknek, meg ami belefér.

És persze eposzi csatajelenetek, ahogy illik. Hódító háború, szigorúan keletről nyugatnak. Nagy történelmi példakép többszöri felidézése. Kard, íj, nyíl, pajzs, dárda, lovasság és gyalogság, tűzlövöldözés, vasból öntött várkapu, éjszakai üldözés a pusztában, valamint figyelemre méltó stratégia. Szerintem hadtörténészeknek is érdekes olvasmány lehet.

Úgy általában érdekes olvasmány.

Szóval olvassatok Szungyatát, mert klasszikusokat olvasni jóóóó! :)

Ez a bejegyzés egy sorozat része, amelynek minden darabja a világolvasási kihíváshoz kötődik. A teljes listát itt találjátok.

Ezt 2018. június 6-án írtam. 

Pontszám: 10/10