Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Amikor a királylány verset ír a lovaghoz (Elizabeth Barrett Browning: Portugál szonettek / Sonnets from the Portuguese)

2020. március 16. - Timár_Krisztina

Negyvennégy klasszikus szerelmes vers, angol eredetiben és magyar fordításban. A könnyűnél is könnyebb a szerzői életrajz alapján értelmezni őket: Elizabeth Barrettre harminckilenc évesen rátalált a nagy szenvedély, hozzáment a híres és csodált költőhöz, Robert Browninghoz,* és minden érzelem,…

Tovább

Childe Harold Velencében és Bulgáriában

2019. május 29.  Elisabeta Bagrjana: Byron palotája Velencében Hínárzöld falak és kopott márványfokok,víz mossa őket és az idő ostroma;de hírnevük örök: a hír, hogy valahaitt élt a zseni, itt szenvedett s mulatott. Bicegő léptei itt kongtak tova (milyvisszhang kél bennetek, ó-lombard…

Tovább

Láthatatlanságból kilépő életmű (Szendrey Júlia összes verse)

Ez a recenzió 2019. május 14-én jelent meg a BárkaOnline-on. A teljes szöveget jogi okokból nem másolhatom ide, a link viszont odavezet. Kíváncsi vagyok, a kötet olvasói közül hányan ismerték korábbról is Szendrey Júliát költőként. Én gimnazista koromban találkoztam először (ebben a minőségében) a…

Tovább

Még egy reneszánsz ember (Louise Labé: Szerelmes szonettek)

Én alig akarom elhinni, hogy ez a költői életmű tényleg ennyire vékonyka. Mondjuk, az a kevés, az aztán minőségi munka, de akkor is. Több helyen is utánanéztem: az összes műveinek a kétnyelvű kiadása* is háromszáz oldal, szóval prózával együtt se sokkal több. Jaj, de kár. Mondjuk, elég sok mindent…

Tovább

Faragott képek gondolati alapon (Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei)

Én olyan mélyről nézek fölfelé erre az életműre, hogy kificamodik a nyakam. Több mint másfél hónapja olvasom ezeket a verseket folyamatosan, mindennap négyet-ötöt. Kevésnek tűnik, de valójában bőven meghaladja az erre szánható energiaszintet. Nem is értem, hogy bírtam. Tömény költészet. Az a…

Tovább

Melankólia, mitológia, belső táj (Závada Péter: Roncs szélárnyékban)

Ritkán értékelek verseskötetet, és ezzel különösen nagy gondban vagyok, mert egyáltalán nem az én világom. Azt nem bántam meg, hogy elolvastam, azt sem, hogy megvettem, de ettől még nem az én világom. Az elvontsága engem nem taszít, valahogy zenei hatást ad neki, mintha folytonosan, ritmikusan…

Tovább

Motoszkál az ember agyában (Arany János: Kapcsos könyv)

Azt mindig is tudtam (na jó, nem mindig, csak amióta megtanították nekem), hogy Arany azért tartotta tudatosan csukva a Kapcsos könyvet, mert nem olyan verseket írt bele, amilyeneket vártak volna tőle. Most meg is bizonyosodtam róla.  Az 1870-es évek végén, amikor a benne szereplő versek legnagyobb…

Tovább

„(...) mindaz, akiről beszélt, írt, föltámad, elkerüli a sötét sírt."

Vittoria Colonna, az olasz reneszánsz alkotója

2017. március 7.  Az eszeveszett Orlando (Ludovico Ariosto reneszánsz fantasyje) harminchetedik énekében az elbeszélő nagyon megdicséri a költőnőket, de nem név szerint, nehogy véletlenül kihagyjon, és ezzel megsértsen valakit. Egyet mégis kiemel, „ki úgy felül van az irigykedésen, / hogy senki nem…

Tovább

Korszakok, elvárások, hangok – hogyan látták elődeiket? (Költőnők antológiája)

Nagyon szép, dicsérni való válogatás. Annak ellenére megérdemli a tíz pontot, hogy egyáltalán nem hibátlan. Legfőbb erénye: Az ókortól „napjainkig” (ez a negyvenes éveket jelenti) számos alkotót emel ki az ismeretlenségből, és teszi hozzáférhetővé adott esetben méltatlanul olvasatlan műveiket.…

Tovább

Őrült, elvont és ugrálós-vidám (Kovács Gáborján: Ószirmi költészet)

Értékelésem két részből fog állani. Akit az első rész után érdekelni kezd a kötet, annak határozottan ajánlott nem belenézni a másodikba.  Véletlenül talált kis könyv ez, szerintem nem sokan dicsekedhetnek a birtoklásával (én sem). Nagyon vékony, újraolvasásbarát. Egyebekben nem nevezhető…

Tovább
süti beállítások módosítása