Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Vigyázz, hogyan bánsz az emberi lélekkel, beleértve a sajátodat (Michael Ende: A Végtelen Történet)

2020. február 05. - Timár_Krisztina

A képzelet nem arra való, hogy másnak lássuk magunkat, mint amilyenek vagyunk. Hanem önnevelésre. Hogy jobb legyen a világ. Felejtsd el a filmváltozatot, a tizedét nem tudja annak, amit a regény. Sőt, a film konkrétan az ellenkezőjét mondja annak, amit a regény, ami annyit tesz, hogy a film…

Tovább

Litvánia. Játék az ismerőssel, az ismeretlennel, a történelemmel (Saulius Tomas Kondrotas: A kígyó pillantása)

Első találkozásom a litván irodalommal. Mielőtt belekezdtem volna a könyvbe, szándékosan csak éppen bele-belenéztem itt az értékelésekbe. Miután befejeztem, akkor olvastam el őket alaposan. Sokan írják, hogy nagyon emlékeztette őket valamire ez a könyv. Olvasás közben úgy érezték, mintha már…

Tovább

Gonosz kelet-európai groteszk (Andrej Kurkov: A halál és a pingvin)

Az a valódi kelet-európai groteszk… a gonoszabbik fajtából… „Eddig számos országban hódította meg a nagyközönséget.” Hát nem tudom, mely országok tartoznak bele a „számos”-ba, de túl messze nem lehetnek. Nem az írás minősége miatt, sőt! De szerintem ahhoz, ha nem is Ukrajnában, de mindenesetre az…

Tovább

Kellemes csalódás (Tony Parsons: Apa és fia)

Az a fajta könyv, amit magamtól az életben kezembe nem vennék, de megígértem, hogy elolvasom, és nem akartam csalódást okozni. Aztán nekem okozott csalódást a könyv. De kellemeset.  Amióta benőtt a fejem lágya, az olyan könyveket szeretem, amelyektől kérdezni lehet, és nem biztos, hogy olyan…

Tovább

Háromszáz oldalnyi tömény rejtvényfejtés (William Faulkner: The Sound and the Fury)

Igen, nehéz olvasmány. Igen, nagyon megdolgoztatja az ember agyát. Igen, pont ez a jó benne. Olyan érzés olvasni, mintha beleeresztenének egy krimibe, ahol nekem kell kinyomozni nemcsak azt, hogy ki a gyilkos, hanem még azt is, hogy ki kinek a kicsodája, illetve kicsodája nem. Ajánlom mindazoknak,…

Tovább

Iskola a világháború előtt (Balázs Sándor: Trézsi néni kosztosai)

Nagyon szerettem, sokszor olvastuk, testvérem is, én is. Manapság, amikor annyira népszerűek tudnak lenni az iskolában játszódó regénysorozatok, igazi érdekességként szolgálhat egy olyan történet, amely az I. világháború előtti iskolai életet mutatja be, élvezetes és mulatságos stílusban:…

Tovább

A halhatatlanság elviselhetetlen (Benyák Zoltán: Az idő bolondjai)

Ugrás volt a sötétbe ez a könyv, önmagam számára is váratlan akcióim egyike: megnéztem a fülszövegét és megvettem. Semmit nem olvastam előtte a szerzőtől, sőt, bevallom pirulva, nem is hallottam róla. Mese felnőtteknek – valóban FELNŐTTEKNEK, gyerek kezébe nem is adnám. Nemcsak a szokásos okok…

Tovább

Minden a kísérteteken múlik (Henry James: A csavar fordul egyet)

Amikor először olvastam, nagyon zavarosnak találtam. Normál körülmények között ettől még tudok szeretni egy könyvet, ezt azonban nem szerettem. Aztán három-négy év múlva feladták kötelezőnek, és kérdést is tett fel hozzá a tanár. Hogy tudniillik amíg olvassuk, a következőre próbáljunk válaszolni:…

Tovább

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön

Huszonévesen igen-igen meglepődve tudtam meg, hogy ezt a könyvet mennyien utálták/utálják az iskolában. Mivel nyomasztó. És depressziót is okoz. Megértem, aki így gondolja, de én nagyon szerettem. Semmi depresszió. Egy percig se. Talán azért, mert én ezt a regényt úgy olvastam, ahogyan a meséket…

Tovább

Jules Verne: Grant kapitány gyermekei

Ennél többször csak A rejtelmes szigetet olvastam. Gyerekként is, felnőttként is élmény. Ez lett az első regény, amelyet teljes egészében végig tudtam olvasni franciául is. Megérte. (Plusz: Sok-sok évtizedig, gyakorlatilag a 2000-es évek elejéig ez volt az egyetlen Verne-regény, amelyikből…

Tovább
süti beállítások módosítása