Elolvasva kb. nyolcvanszor. Állapota: saláta. Gerinc: felismerhetetlen. Borító: elmosódott. Kiszolgálta édesapámat, aztán engem, aztán a húgomat. Az első fejezetek lapjai előbb megcsonkultak, aztán elengedték a kötést, aztán egyszerűen kihullottak, úgyhogy ki kellett venni a könyvet a könyvtárból,…

Így lehet, kérem szépen, tudományos-fantasztikus regényt írni a XIX. században úgy, hogy ne utánozzuk a Verne Gyulát (bármennyire is tiszteljük és szeretjük). Kóstoltál már bálnatejet? Hát ősgyíkmadarak barlangban jegelt húsát? Láttál már búzavirágkék jegesmedvét? Szerinted hány ezer évig tud az…

Egész életemben rajongani fogok a Jane Eyre-ért, és egész életemben tudni fogom, hogy a Villette jobban van megírva a Jane Eyre-nél. Az angol széppróza teteje. Éppen ilyen szépen lehet írni angolul, ennél szebben nem. Sötét, faragott fából van és cizellált ezüstből, no meg hideg, de tökéletesre…

Méltatlanul elfeledett könyv. A családi példányunk legalább hatvanéves, már a harmadik nemzedéket szolgálja. Azóta nem láttam új kiadását. De tessék csak másnak is előszedni és leporolni! A címe szerelmes regényt sugall, pedig nem az. Nemcsak az. Hiszen a féltékenységnek nemcsak egy fajtája…

Nagyon kíváncsi voltam erre a regényre. Ez teremtette meg a légiós regény műfaját, vagyis e nélkül a regény nélkül sose jött volna létre se Az elátkozott part, se A három testőr Afrikában, se a… se a… Szóval már csak hálaérzetből is megérdemli. Rejtő Jenő persze nagyon magasra tette a mércét, hozzá…

2017. november 2. Újraolvasás vége. Hogy hányadik, már régen nem számolom. Igen, tudom, sokaknak mumusa. Éppen ezért mindenekelőtt szóljon ez az értékelés arról, hogy mitől és hogyan lehet ez a regény – kevésbé ijesztő. No meg hogy hogyan lehet az olvasás másféle. Mert olvasni bizony nemcsak…

Tinédzser korom kedvenc könyve volt. Emlékszem, mennyire élveztem még az őskor leírását is, még a delej-ország leírását is, és olyan gépeket akartam szerkeszteni, amilyeneket Berend Iván. (Hogy a magánéletében hogy lehet ennyire mulya egy ilyen okos ember, azt akkor még nem értettem. Azóta…

Érdekes módon gyerekként nem szerettem. Felnőttként annál inkább. A regényindítás egyszerűen zseniális. Megkockáztatom, hogy Jókai legjobban megírt indítása. Itt aztán senki ne féljen Vaskapu-féle kezdéstől.  Bármennyire tiszteljük a mestert, számomra felnőttként már komoly probléma az, hogy kevés…

Tökéletesen véletlenül találtam rá. Fél évvel ezelőttig azt se tudtam, hogy létezik. Mi maradt ki az életemből! Valahogy sose állt közel hozzám a XVIII. századi irodalom, úgyhogy puszta kíváncsiságból fogtam hozzá. Aztán kb. száz oldal után szépen visszavittem a könyvtárba – és megvettem…

Ahogy becsukom ezt a több mint nyolcszáz oldalas monstrumot, nem sok hiányzik hozzá, hogy most azonnal elkezdjem újra elölről. Túl sok kérdés maradt megválaszolatlanul, túl sokat fel se tettem magamnak, túl sok apróságot hagytam figyelmen kívül. Detektív legyen a talpán az olyan olvasó, aki elsőre…