Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


A szegénység, az szegénység Koreában is (Csö Sza-he: Árvíz után)

2020. február 22. - Timár_Krisztina

…avagy miket nem talál az ember 50 Ft-ért egy könyvtári selejtezéskor? Klasszikus koreai novellákat! Az is bolond, aki ott hagyja. Kicsike kötet, rövid novellákból – könnyű kézbe fogni is, olvasni is. Nem mintha nem ütne nagyot minden írása, de semmi bonyolultság, semmi különös kulturális távolság,…

Tovább

Lengyel horrorklasszikus (Stefan Grabiński: The Dark Domain)

Majd' százéves, klasszikus lengyel horror, a lélektani fajtából. Igen, ilyen van. Csupa melankólia, éjszaka, homály, sár, csupa kísértetiesség, lélektelen mechanizmus, csupa ásás a tudattalanban.Értő kézzel készült a válogatás. Valószínűleg az életmű legjobb darabjait tartalmazza, bár – a…

Tovább

Angol krimik nyelvvizsgára készülőknek (Whodunit?)

Véletlenül találtam az iskolai könyvtárban ezt a tenyérnyi kis könyvecskét, és nagyon megörültem neki, mert éppen azon törtem a fejem, honnan szedjek valami érdekes, izgalmas, de nem túl nehéz szövegű történetkét, amivel még így év végén is le tudok kötni némelyes figyelmet. Égből hullott manna.…

Tovább

Ősi mítoszok modern mesékben (Anna Sakse: Mesék a virágokról)

„De a mese megmarad” – ezt a mondatot jól választotta meg a fülszöveg írója. Mottója lehetne az egész könyvnek. Jöhet északi szél, ördög vagy trágyabogár, megfagyhat a föld, eldurvulhat a lélek és elsorvadhat a szerelem, de a mese, az megmarad. Szól gyenge, szelíd virágokról, szeretetről és…

Tovább

Az elvont gonoszságról mindent tud (Erdei Lilla: A Nap gleccserei)

Egyetemista koromban láttam egy plakátot, amelyen író-olvasó-találkozót hirdettek. Az író egy nagyon fiatal lány volt, valamelyik dél-magyarországi (békési?) faluból származott, és mágikus realista novellákat írt. A találkozóra nem mentem el, a név pedig kirepült a fejemből, amit utólag nagyon…

Tovább

Hogy van oroszul az, hogy „az istenadta nép”? (Ljudmila Ulickaja: A mi Urunk népe)

Idáig nem tudtam, hogy más nyelveken is létezik az a kifejezés, hogy „az istenadta nép”, pont ugyanezekkel a konnotációkkal, mint magyarul. Most már tudom, hogy az oroszok is ismerik, „люди нашего царя” formában, és nem Arany János írta le nekik a XIX. században, hanem Nyikolaj Szemjonovics Leszkov,…

Tovább

Több anekdota, kevesebb mágia (Vasile Voiculescu: Bölényfej)

Nem szeretném ismételni magamat, úgyhogy ha valaki arra kíváncsi, hogy úgy általában miért érdemes Voiculescut olvasni (esetleg arra, hogy én mitől kezdtem rajongani), az forduljon pár nappal ezelőtti értékelésemhez, melyet Az álombeli őz című kötetéről írtam. Itt és most csak arról fogok írni, amit…

Tovább

Realista északi mesék (Rūdolfs Blaumanis: Tavaszi fagy)

Minden elismerésem a kötet szerkesztőinek, fordítójának, sőt még a kötetterv készítőjének is. Ezt a kicsi kötetet így összerakni igazi művészet volt.A címlapja tetszetős (elárulhatom, hogy részben emiatt vettem meg), a kemény borító még mindig tökéletes állapotban van, a könyv egy kézben elfér,…

Tovább

A modern Jókai (Jókai Mór: A tábornok és az asztrálszellem)

Nem mostanában olvastam ezt a kötetet, sőt elég régen, és érdemben az újraolvasás után fogok tudni nyilatkozni. De oly kevesen vették eddig kézbe, hogy úgy érzem, muszáj egy kis reklámot csinálnom neki. Szóval akinek esetleg nem tetszett gyerekkorában az aktuálisan feladott Jókai-kötelező, mert…

Tovább

Szeretni és röhögni rajta egyszerre lehet (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg)

Szegény drága Akakij Akakijevicset még mindig szeretjük.És még mindig nevetünk, hol a rovására, hol… a javára. Ilyen kifejezés eddig nem volt, most majd lesz. Akivel már előfordult életében, hogy örömét lelte teljességgel hétköznapi, hogy ne mondjam, jelentéktelen dolgokban – hogy úgy istenigazából…

Tovább
süti beállítások módosítása