Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Mindenféle mesetípus, mindenféle mesehős (G. Beke Margit és Görög Imre által válogatott orosz népmesék)

2020. február 16. - Timár_Krisztina

Gyönyörűséges népmesekötet. Külsőre csinos, belsőre tartalmas. Nem sok lenne az a kétszázkilencven oldal, de apró betűvel nyomták, úgyhogy mindenféle mesetípus képviseltetheti magát benne. Vándormotívumokat (életvíz, sárkány, táltos ló, állatsógorok, baltából főtt leves stb.) éppen úgy meg lehet…

Tovább

Nyugat-Afrika ismerősen és ismeretlenül (A madáron vett menyasszony)

Jó kis mesék, valóban könnyen olvashatóak, és bepillantást engednek egy számomra teljesen ismeretlen kultúrába, amely időnként mégis egy-egy villanásra ismerőssé válik. (Ott a Holle anyó, csak a szavannán nem havazik; vagy ott a Hamupipőke, csak fiúban, és nem kap hercegnőt szegény, viszont legalább…

Tovább

Nem több, nem kevesebb: más (Karunga, a holtak ura)

Jóval többet vártam ettől a kötettől, mint amennyit kaptam.Azért kaptam tőle valamit. De távolról sem eleget. Röviden úgy foglalhatnám össze, hogy amikor a saját kultúrámtól idegen vonásokat találtam, az tetszett – amikor a sajátomra hasonlító vonásokat, az nem. Nagyon nem. Éppen fordítva várná az…

Tovább

Könyvajándékozás nemzetközi napja

Nagyon ritkán érzem úgy egy könyv végigolvasása után, hogy most az volna az etikus viselkedés, ha azonnal ott felejteném valahol, hogy a következő olvasója megtalálhassa. Csak úgy véletlenül. A Momo pont ilyen könyv volt. Aztán persze képtelen voltam „ott felejteni” a gesztenyefa alatt a padon.…

Tovább

Mosdassuk és tápláljuk sorsunkat, avagy újramesélt történetek Olaszországból (Italo Calvino (szerk.): A Nap lánya)

Ha Italo Calvino nevét látom egy könyvön, az garancia a minőségre. Még akkor is, ha a szöveget nem is ő írja, csak másokéit szedi és szerkeszti össze. Például népmeséket.  No, azért rajtuk hagyja a nyomát, mint minden tisztességes mesemondó.  Módszerét a könyv végén írja le: minden tájegység…

Tovább

A misztériumdráma hőse, avagy Vitéz László filozófiája

„Egyik legnépszerűbb Vitéz László-játékunkban, az Elátkozott malomban, amelyet Korngut-Kemény Henrik jegyzett le az 1920-as években, a főszereplő két szellem- és halálalakon túl három ördöggel, köztük a pokol királyával is elbánik, ráadásul úgy, hogy „egy mindenki által ismert konyhai tárgy (ami…

Tovább

Lett népmesék szimbolista nyelven (Kārlis Skalbe: Az ​Északi Tündér)

Első olvasásom volt a lett irodalomból. Rajongásom kezdete. Ahogy a fülszöveg mondja, a kötet minden meséje „ötvözete a népmesei szimbolikának és a korabeli irodalmi szimbolizmus elemeinek.” És a jó „nem a népmesék játékszabályai szerint győzedelmeskedik.” Annyira, hogy időnként nem is győz. Itt…

Tovább

Malachit és varázslat (Pavel Bazsov: Lidérc anyó kútja)

Két nemzedék által rongyosra olvasott kötet a polcomon, elmosódott borítóján (tizenöt év után vettem észre) halványan rajzolt anyóka ül, benne három-négy családtag hagyta a keze nyomát. (Az itt oldalt látható védőborító réges-rég nincs meg.) Már elég ahhoz, hogy szeressen az ember egy könyvet. Hát…

Tovább

Arthur Haulot: Kalimpász a Holdon

Gyönyörű mesekötet, érzékeny gyerekeknek való. Nem a „könnyen síró – könnyen nevető” érzékenyeknek, hanem annak a fajtának, aki könnyűszerrel bele tudja élni magát az olvasmányai világába. Ezeket a meséket nemcsak „látni” fogja maga előtt, hanem a másik négy érzéke is működésbe léphet, annyira…

Tovább
süti beállítások módosítása