Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Álomkép, víztükör és átváltozások (John Keats: Endymion)

2023. január 22. - Timár_Krisztina

Noná, hogy Dan Simmons felbujtására fogtam hozzá ehhez is, ahogy tavaly a Hyperionhoz. Érdekes módon sokkal nehezebben sikerült közel kerülnöm hozzá; első olvasásra annyi volt a benyomásom, hogy gyönyörű, de meg ne kérdezzék, miről szólt. Pedig annyira nem bonyolult – csak hát Keats nem lenne Keats,…

Tovább

Kritikusan, magányosan is örökre polgár (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)

Újraolvasás vége.  Furcsa érzés olyan jelenségekről olvasni, amelyeket az elbeszélő már a harmincas években temet, miközben majd száz év múlva is legalább akkora szükség volna rájuk, mint akkor volt, ha nem is ugyanabban a formában. És most nemcsak a tartalomgyártás (content making) művészetéről…

Tovább

Dicséret elől nincs menekvés (Illyés Gyula: Puszták népe)

Újraolvasás vége.  Egy kiszakadás és egy hazatalálás története, egy nemzet meggyógyításának kétségbeesett sürgetése, híradás, bahtyini karnevál, irónia mesterfokon. Egészen ijesztő hatással van most rám a Puszták népe.  Diákkoromból úgy emlékeztem erre a műre, mint szomorú, jól megírt, de…

Tovább

Alvilágjárás az igazságért (F. M. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés)

Újraolvasás vége.  A krimi, amelyikben még a gyilkosság előtt megtudjuk, ki a gyilkos, mindenki mindenből óriási drámát csinál, a helyszín pedig a Szentpétervár nevű pokol. Ott lehet a legkiterjedtebb diskurzusokat folytatni az igazságról. Mármint a pokolban. 

Tovább

Átlényegülés és elkülönülés (Szabó Lőrinc: Tücsökzene)

Újraolvasás vége.  Erősen addiktív anyag. Ha van dallamtapadás, akkor ezt ritmustapadásnak nevezném, amit ez csinál. Pedig elsőre úgy hangzik, mint az élőbeszéd, amelyik annyira váratlan helyeken rímel, hogy szinte észre se veszi az ember. Sok-sok kis darab, egyenként tizennyolc sorosak, rövidek,…

Tovább

Empátia a legyőzötteknek (Aiszkhülosz: Perzsák)

Újraolvasás vége.  Régen olvastam utoljára Aiszkhüloszt, el is felejtettem, hogy milyen furcsa. Ez a konkrét darab attól különleges, hogy egy olyan csatáról szól, amelyet a görögök nyertek meg, viszont az ellenség nézőpontjából íródott. Nem a diadal áll a középpontban tehát, hanem a veszteség…

Tovább

A fogalmat büntetik, az ember szenvedi (Kosztolányi Dezső: Aranysárkány)

Újraolvasás vége.  Sok minden kavargott a fejemben olvasás közben: a pedagógusok mindenkori megítélése, a humanizmus és annak kudarca, szellem és anyag szembenállása – mindenekelőtt pedig az, hogy milyen pontosan ábrázolta Kosztolányi az erőszak megítélését egy zárt közösségben. Mellékhatásként…

Tovább

Mi az a polgári engedetlenség? (Henry David Thoreau: On the Duty of Civil Disobedience)

Egy százhetven éves fogalom, amellyel nemcsak koránál, hanem eredeténél és kiterjedt hatásánál fogva is számolni kell. Hamvas Bélától Martin Luther Kingen keresztül Mahátma Gandhiig elég sokan beszéltek és tettek azért, hogy komolyan vegyék. Angol szakos egyetemista koromban vizsgáztam a…

Tovább

Példázat a mindenkit összeroppantó hatalomról (Székely János: Caligula helytartója)

Újraolvasás vége. De jó lenne egyszer színpadon látni. Levegőt alig kapnék.  Adj az átlagos, illetve az átlagosnál tisztességesebb és szelídebb ember kezébe hatalmat, aztán nézd végig, ahogy cselekedeteiben pontosan azzá a zsarnokká válik, akit a legmélyebben megvet. Pech, hogy közben megmarad a…

Tovább

Kiközösítettek, gyanúsak, rémálmodók (Egyem a szíved)

Hiánypótló kiadvány került a magyar könyvpiacra. Az Egyem a szíved a XX. század első harmadának gótikus német irodalmából válogat meghatározó novellákat, amelyek nem jelentek meg korábban magyar nyelven. Az antológiába került szerzők nagy része ismeretlen lehet a szélesebb magyar olvasóközönség…

Tovább
süti beállítások módosítása