Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


A Scsukin Dvor meg az ablak Európára

2021. augusztus 22. - Timár_Krisztina

Gogolt olvasok.  Az arckép című kisregényének első mondata így hangzik: „Sehol sem szokott megállni annyi ember, mint a Scsukin Dvor-i képesbolt előtt.” Mivel nagyon nem mindegy, hol játszódik a történet, viszont a beavatatlan olvasónak biztosan nem tűnik fel kapásból, úgy döntöttem, írok róla.

Tovább

Színház, szex, álom, világparódia (Federico Fellini: Satyricon)

Zseniális és felforgató alkotás. Harmincas karikával ellátva. Mármint ha lenne harmincas karika. Alább a nyugalom megzavarására alkalmas, harminc éven aluliaknak nem ajánlott tartalmak következnek. Én szóltam.  Egyfelől olyan az egész film, mint egy álom (elég lidérces), másfelől olyan, mint a…

Tovább

A trickster kalandjai a világháborúban és a diktatúrában (Faludy György: Pokolbeli víg napjaim)

Eszemben sincs, hogy tagadjam a leírt események megtörténtét, de mint a címből kiderül, nem (ön)életrajzi műként olvastam ezt a könyvet. Úgy gondolom ugyanis, hogy nem attól lesz „jó” egy szöveg, hogy amiről szól, az megtörtént vagy sem. Az is fontos, főleg, ha ilyen erővel lép fel a hitelesség…

Tovább

Ahol a határok megnyílnak, ott kezdődik a történet (H. P. Lovecraft összes novellái és kisregényei)

Hogy a francba tudta azt megcsinálni ez a melankolikus-savanyú képű, karótnyelt figura abban a rövidke földi életében, hogy a rasszista, soviniszta, mindenfób zártságot sugárzó írásai abszolút kompatibilisek legyenek a XXI. századdal? Hogy újraolvashatókká, sőt folytathatókká is váljanak? Ehhez nem…

Tovább

Intelligens szembefordulás a korral (Lukianosz összes művei)

Lukianosz összes műveit olvastam január-februárban, mindennap egy kicsit. Találtam ebben a két kötetben jócskán olyan szöveget, amely semmit nem jelentett a számomra, de legalább ugyanannyiszor el is indították az agyamat. Itt olvasható, amit róluk írtam. Három dialógusa külön is megjelent, azokat…

Tovább

Mi is az az ünnep? Az Idő visszajön a nyugdíjból (Kronoszról és Kronosszal háromféleképpen)

Lukianoszt olvasok.  Három egymást követő szöveget a gyűjteményes kiadásban: „Párbeszéd Kronosszal”, „Kronoszolón” és „Levelezés Kronosszal”.  Ki ez a Kronosz, hogy ennyit kell foglalkozni vele? Hát ki lenne más, mint az idő. Mármint annak az istene a görög mitológiában. Valaha az egész világ ura…

Tovább

Nevetés, otthonosság, önismeret (Mihail Bahtyin: François Rabelais művészete)

Azon szövegek egyike, amelyek segítettek meghatározni önmagam.  Ráadásul éppen jókor talált meg ahhoz, hogy a felnőtté válásomban is segédkezzen. Hogy kimondja értem és helyettem azt, amit már nagyon régóta sejtettem, de nem tudtam volna megfogalmazni, és így megerősítést sem kaphattam. Sokan és…

Tovább

Amit kicsúfolnak, az fennmarad örökre (A hazugság szerelmese avagy a hitetlen)

Lukianoszt olvasok.  Amikor annak idején belekezdtem, minden jel arra mutatott, hogy igen vagány íróval lesz dolgom, aki komolyan veszi a nevetést, és nem ijed meg egy kis (nagy) világfelfordulástól. Az olyat szeretem.  Aki megnézi róla írt korábbi bejegyzéseimet, láthatja, hogy ez elég sokszor…

Tovább

Az igazságért a Holdon túlra jutni (Ikaromenipposz vagy az űrhajós)

Lukianoszt olvasok. Kissé billegni látszik az elméletem, mely szerint nem Lukianoszt tisztelhetjük az első proto-sci-fi írójaként, de azért még nem dőlt meg.  A múltkoriban írtam az „Igaz történetek” című kalandos elbeszélésről blogbejegyzést. Abban is felutaznak a szereplők a Holdra, de tiszta…

Tovább

Elejétől végéig hazugság (Igaz történetek)

Lukianoszt olvasok.  Azon nem lepődtem meg, hogy megtalálom a gyíkemberek prototípusát. De hogy a csillámpónikét is??? Oké, kentaur kiadásban, de attól csak még durvább. Nem álltam meg, rákerestem, hát ezt nézze meg, aki csodát akar látni. Ducktales-generáció volnék, mindig tudtam, hogy „az igazi a…

Tovább
süti beállítások módosítása