Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


A hívő ember magányossága (The VVitch, 2015)

2022. április 23. - Timár_Krisztina

Azt se gondoltam volna, hogy én olyan horrorfilmet lássak, amelyikről az első, ami eszembe jut, az, hogy SZÉP.  Mondjuk, nem túl régen még az se fordult volna meg a fejemben, hogy egyáltalán létezik nekem való horrorműfaj. Aztán felfedeztem a folk horrort. A műfaj három nagy brit klasszikusát már…

Tovább

Lassú patak partot mos (Bachmann tanár úr és az osztálya, 2021)

Ha létezne díj, amelyet a világ leghosszabb dokumentumfilmjeinek ítélnének oda, akkor Maria Speth 217 perces alkotása indulhatna a 2021-es mezőnyben. Ha nem is lenne abszolút győztes, az egészen biztos, hogy „felemelő” kategóriában senki meg se közelíthetné. Ilyen elismerés hiányában Speth kénytelen…

Tovább

Nem szégyen, ha a felnőtt is kiborul tőle (Csapda a neten, 2020, rendezői változat)

2020 dokumentumfilmjei között különösen nagyot szólt a Csapda a neten, máig nem csengett le a hatása. Jól is van az úgy. Amíg aktuális marad, addig nincs itt az ideje elfelejteni, és sajnos az a helyzet, hogy az maradt. Beszéljenek csak róla minél többet, hasson minél jobban, fogyjon tőle a…

Tovább

A jó és a rossz közötti út lerövidítése (Dűne, 2021)

Egy filmrendező számára mi sem tűnhet egyszerűbbnek, mint olyan regényt adaptálni, amelyben előbb-utóbb minden karakterről és cselekedetről eldönthető, hogy jó vagy rossz. Ugyanakkor mi sem tűnhet nehezebbnek, mint olyan regényt adaptálni, amely köré kultusz fonódott, és amely számos más, adott…

Tovább

Szavakat ad nekünk (Csapda a neten, 2020, oktatási változat)

A szokásostól némiképp eltérő ajánló következik. Nem a filmről akarok írni, hanem arról, hogy mire való ez az iszonyat, kiknek ajánlom – de nagyon! –, és hogyan érdemes hozzáfogni. Hogy kevesebb szenvedés legyen a Földön. A történetről jó eséllyel mindenki hallott, legalább fél füllel: három…

Tovább

Kóbor lovag a kiismerhetetlen világ ellenében, avagy mit tud a szuperhős?

We have a Hulk.  Némiképp rendhagyó bejegyzés következik. Főleg azért, mert több kérdést nyitva fogok hagyni. Nagyon fogok örülni a válaszoknak.   Egy időben elég sok szuperhősfilmet néztem, aztán olyan hét-nyolc éve leálltam. Most próbálom pótolni a lemaradást, és szembesülök azzal, hogy milyen…

Tovább

Színház, szex, álom, világparódia (Federico Fellini: Satyricon)

Zseniális és felforgató alkotás. Harmincas karikával ellátva. Mármint ha lenne harmincas karika. Alább a nyugalom megzavarására alkalmas, harminc éven aluliaknak nem ajánlott tartalmak következnek. Én szóltam.  Egyfelől olyan az egész film, mint egy álom (elég lidérces), másfelől olyan, mint a…

Tovább

Idealista, hadvezér, őrült óriás (Lawrence of Arabia, 1962)

Már nem számolom, hányszor láttam. Tíznél biztosan többször.  David Lean filmje mind a hét Oscart megérdemelte, amit megkapott, és még jó párat bőven megérdemelt volna. A legjobb férfi főszereplőnek járó díjat mindenképp oda kellett volna adni Peter O'Toole-nak.* Az, ahogyan megjeleníti Lawrence…

Tovább

Egy Dickens-adaptáció a javából (Our Mutual Friend, 1998)

Dickens Közös barátunk c. regényéből két minisorozatot is forgattak az angolok. Én az 1998-as BBC-s változathoz jutottam hozzá, azt néztem végig, apró darabokban, amikor jutott rá időm. (A regényt is hónapokig olvastam, nem mintha nem tetszett volna, éppen ellenkezőleg: sok volt a jóból. Itt írtam…

Tovább

Karácsonyi énekek 1984-től 2009-ig

Maratoni Dickens-nézés után, a Karácsonyi ének különböző filmadaptációiról. (A regény értékelése itt.) 1984. Rendezte Clive Donner, a főszerepben George C. Scott. Úgy veszem észre, a korosztályombeli angol anyanyelvűeknek ez az első számú kedvencük, valószínűleg azért, mert a gyerekkorukhoz…

Tovább
süti beállítások módosítása