Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Az igazságért a Holdon túlra jutni (Ikaromenipposz vagy az űrhajós)

2021. február 08. - Timár_Krisztina

Lukianoszt olvasok. Kissé billegni látszik az elméletem, mely szerint nem Lukianoszt tisztelhetjük az első proto-sci-fi írójaként, de azért még nem dőlt meg.  A múltkoriban írtam az „Igaz történetek” című kalandos elbeszélésről blogbejegyzést. Abban is felutaznak a szereplők a Holdra, de tiszta…

Tovább

A Sátán pechje (Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita)

Behemót forevör! Amikor tizenkilenc évesen hozzáfogtam tudatosan kialakítani a könyvtáramat, és először vettem könyvet saját pénzből, az első két beszerzett könyv közül ez volt az egyik.* Akkorra már mind a kettőt olvastam, szóval nem kíváncsi voltam rájuk, hanem azt akartam, hogy mindenképpen…

Tovább

Időkön és határokon át (Virginia Woolf: Orlando)

Majd' háromszáz oldalnyi játék. Időkkel, határokkal, szavakkal. Hol felszabadultan vidám, hol szomorú mosolyú, hol fanyarul gúnyos. De valahogy mindig optimista. És szép.  Nem először fordul elő, hogy korai mágikus realista regényt találok. A "korai"-t úgy értem, hogy abból az időből való, amikor…

Tovább

Olvasás: kihívás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Azon kívül, hogy részesedni akar az örökkévalóban, még miért foghat neki az ember a XXI. században egy több száz oldalas reneszánsz monstrumnak eredeti nyelven? Persze, hogy azért, hogy elmondhassa: ha én ennek egyszer a végére érek, akkor bármire képesnek fogom érezni magamat. Rabelais regényei…

Tovább

Olvasás: önmeghatározás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Egyetemista koromban találkoztam először Rabelais nevével, akkor, amikor magyar pályatársából, Rejtő Jenőből akartam záródolgozatot írni, és a(z igen gyér) szakirodalom őt említette mint a komédia első fő-atyamestereinek egyikét. Az a dolgozatírás nem pusztán munka volt nekem, még csak nem is egy…

Tovább

Olvasás: erőszakos látókör-tágítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Arról, hogy kinek van helye a regényben és a regény olvasói között, meg kinek nincs. Illetve arról, hogy melyikünk követ el nagyobb botrányt, Rabelais vagy én. Már elnézést, hogy egy mondatban merem említeni a kettőt.  Nézzük a Harmadkönyvet. Pantagruel egyik barátja, Panurge nősülni akar, és több…

Tovább

Olvasás: világfelfordítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Észrevettétek már, hogy a mi kultúránkban hányszor azonosul egymással a komikus és a gonosz? Ó, igen, bizony megesik, hogy komolyan vesszük azt, aki nevet, de mennyire – olyankor, ha gyűlöljük, mert rajtunk röhög! Hiszen a világ akkor működik a kedvünk szerint, ha kiszámítható. Ha A pontból…

Tovább

Olvasás: agy-átállítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Van az a felfogás, amely szerint a művészet, az tisztelni való dolog. Főleg a klasszikus. Annak mélysége van. Eszménye. Méltósága. Nemes célja. Meg kell érte dolgozni. Azért jött létre, hogy megmutassa a valóságot. Az élet értelmét. A klasszikus alkotás a fáklya, amelyet egyik nemzedék a másiknak…

Tovább

A sebezhetetlenné tevő varázssisak egynémely kalandjairól

Ariostót olvasok. „Elállt a vérfagyasztó rettenetbentán minden afrikai szívveréseRinaldo gróf láttán, ki oly veszettenvetette rá magát ellenfelére,mint egy oroszlán, mely még serdületlenborjút vesz hirtelen a réten észre.A legelsőt az afrikai adta,hiába, mert a Mambrino-sisakra.” (Az eszeveszett…

Tovább

Összeütköző kultúrák, átrendeződő hatalmi viszonyok, meg az élők, meg a holtak, meg ami közte van (Rudyard Kipling: A fantomriksa)

5/4,5  Hiánypótló vállalkozás volt annak idején Kipling fantasztikus novelláit kiadni magyar nyelven. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának terméke a kötet (Galaktika Baráti Kör, szerkesztette Kuczka Péter), amikor már megjelenhettek olyan művek is, amelyekről korábban nem igazán illett…

Tovább
süti beállítások módosítása