Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Nagyon szép, csak a nyaka véres (Mathieu Gaborit: Les Crépusculaires)

2026. március 28. - Timár_Krisztina

Ritkán jutok el mostanában odáig, hogy blogot tudjak írni, aminek több oka van, az egyik például az intenzív franciatanulás. Szerencsére a tanulás elengedhetetlen része a kultúráról való tájékozódás is, vagyis az ember legalább abban a tudatban mélyedhet el a kortárs francia spekulatív irodalomban,…

Tovább

Főmágus mint pedagógus (Ursula K. Le Guin: The Farthest Shore)

No nézd csak, pedagógiai küldetés! Ilyet se sok fantasyben lehet látni.  Most először sajnálom igazán, hogy gyerekként nem jutottak el hozzám Ursula K. Le Guin regényei. Kaptam gyerekként is elegendő olvasmányt az elmém építgetéséhez, még ehhez hasonlót is, és egyáltalán nem baj, hogy felnőttként…

Tovább

Izgalmas ellentétpárok (Ursula K. Le Guin: The Tombs of Atuan)

Ursula K. Le Guin sorozatai is azok közé fognak tartozni számomra, amelyeket akármikor elő lehet venni, bármelyik kötetet el- vagy újraolvasni, mert elég izgalmasak ahhoz, hogy akár tömegközlekedésre, akár pihenésképpen elővehessem, és elég elgondolkodtatóak ahhoz, hogy ne csak ki, hanem be is…

Tovább

A szabályszegő beavatott (Doctor Strange, 2016)

Jó érzés látni, hogy misztikumra/misztikára is van igény a populáris kultúrában, méghozzá nem is (csak) felszínes módokon. Hogy egy ennyire faék egyszerűségű történetet fel tudnak dolgozni úgy, hogy annak egyszerre van rendkívül ötletes látványvilága és ügyesen összerakott gondolati tétje. Hogy egy…

Tovább

Tudatosság a komikumban (J. Goldenlane: Pokoli balhé)

A regénynek körülbelül az ötödik oldalán járva már tudtam, hogy bármennyire is szubjektív benyomásokat fogalmaztam meg az első kötetről írt bejegyzésemben, az elvárásaim egyáltalán nem voltak túlzóak. Ott azt írtam, hogy aki Rejtőt veszi mintának, azt én tisztelem, de azzal szigorú is vagyok, mert…

Tovább

Ősnyelv az illúziókon túl (Ursula K. Le Guin: A Wizard of Earthsea)

A magyar fordítás címe: A Szigetvilág varázslója. Ismerd meg önmagad – és tanuld meg visszafogni, ha jót akarsz.  A Gyűrűk Ura és a Narnia-ciklus mellett Le Guin ifjúsági regénysorozata is a mai fantasyirodalom megalapozói közé tartozik; bár engem sokkal inkább emlékeztetett A Végtelen Történet…

Tovább

Megküzdeni és nevettetni (J. Goldenlane: Isteni balhé)

Szigorú voltam ezzel a könyvvel, mert magasra tette a mércét.  Én mindenkit szeretek, aki Rejtő Jenő életművét érdemének megfelelően kezeli, és nem epigon módra, hanem egyedi variációkkal, ám az eredetit tiszteletben tartva követni igyekszik. Különösen azokat szeretem, akik hozzám hasonlóan Az…

Tovább

Karácsonyi felnőttmese (Susanna Clarke: The Wood at Midwinter)

Bájos-kemény karácsonyi mese felnőtteknek, furcsamód egyszerre pogány és keresztény. Sajnos ahhoz rövid, hogy igazán beleélje magát az ember, ahhoz viszont éppen elég, hogy inspiráljon, és éppen rövidsége miatt újraolvasásbarát.

Tovább

Variációk melankóliára (Mervyn Peake: Gormenghast)

Körülbelül akkora klasszikusa a fantasy műfajának, mint A Gyűrűk Ura, csak nem olyan híres. Megérdemli a helyét az 1001 könyv listáján, de mindenkit megértek, aki nem bírja elviselni. Gótikus monstrum, depresszióra hajlamos szereplőkkel, nyomasztó helyszínekkel, viszonylag kevés cselekménnyel. Azt…

Tovább

Kötni, oldani, elhallgatni, kimondani (Rusvai Mónika: Kígyók országa)

Üdvösen gyarapodik azoknak a magyar spekulatív műveknek a száma, amelyek arra törekszenek, hogy hidat képezzenek magas irodalom („szépirodalom”) és zsánerirodalom között. Egyre kevésbé lehet elmondani, hogy két, egymástól élesen elváló kategóriáról volna szó; sokkal inkább egy skála két…

Tovább
süti beállítások módosítása