Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Különleges alkotói nyelvet fordítani bátor vállalkozás (Nádasdy Ádám és a Bánk bán)

2020. július 02. - Timár_Krisztina

Ez az írás 2020. július 2-án jelent meg a BárkaOnline-ban. A teljes szöveget jogi okokból nem másolhatom ide, a link viszont odavezet.  Ez a bejegyzés Nádasdy Ádám fordításáról szól. Irodalmi szempontból itt írtam a műről. Katona József Bánk bánjának komoly érzelmi értéke, sőt identitásképző…

Tovább

A színe véres konfliktus, a fonákja kocsmázás (William Shakespeare: Henry IV)

Shakespeare királydrámái közül nagyon keveset ismerek, pedig nagy részük a rózsák háborújának idején játszódik, az pedig annyira érdekelt, hogy majdnem történelem szakos lettem tőle.* Vagy talán éppen azért. Ha az ember hozzávetőlegesen ismeri a történelmi hátteret, akkor hol marad a feszültség?…

Tovább

A magyar Varázsfuvola – népmesék, mítoszok, filozófiák (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)

Újraolvasás vége. Följebb pontozni már nem tudom. Filozofikus mese, a legjobb fajtából. Túlzás nélkül hívható úgy, hogy a magyar Varázsfuvola. Vörösmarty a Mozart-operáéhoz hasonló alapokra építette fel a maga drámáját, magyar népmesék elemeiből, a romantika nyelvén. Már csak a két központi pár…

Tovább

Példázat a diktatúráról és a követhetetlen hatalomról (Sütő András: A szuzai menyegző)

Újraolvasás vége. Na, ez tényleg nagyot üt. Anno huszonévesen is fölfogtam, hogy itt nem kétezer-háromszáz éves, hanem nagyon is aktuális eseményekről van szó, de ennyit, mint most, biztos nem értettem meg belőle. Az pedig egész biztos, hogy többedik olvasásra is marad benne „anyag”. Sajnos…

Tovább

Gyönyörű szimbólumok, nyomasztó nevetés (Tamási Áron: Énekes madár)

Újraolvasás vége. Egyszer vizsgára kellett olvasni. Azóta ennek is lejjebb ment az ázsiója két ponttal, sajna… Elhiszem én, hogy korszakos jelentőségű mű, és százszor inkább ez, mint egynémely népszínművek, amelyeket most nem nevezek meg – de ha nem volnék magyar szakos, és nem tanultam volna meg…

Tovább

Keserű komédia (Molière: Tartuffe)

Újraolvasás vége.Nna, csak fölment kilenc pontra. Többet nem adok. Juszt sem.Diákként nem értettem, hogy mitől komédia. Pedig még meg is néztem színházi felvételen, színészóriásokkal, az néha tényleg vicces volt, de valahogy nem tudtam nevetni rajta. Most se tudok. Csakhogy most már nem is hiszem…

Tovább

Rettegett Iván tisztogat a dán udvarban (William Shakespeare: Hamlet)

Ilyet se csináltam még: nem a könyvet kedvencelem, hanem azt a konkrét kiadást, amelyik megvan nekem (Ikon, 1993). Ennél feljebb nem lehet menni.* Kétnyelvű szöveg, a magyar fordításhoz adagolt jegyzetekkel, angol és magyar állandó összehasonlításával. Minden oldal eseményeihez konkrét értelmező…

Tovább

Világszínház, főszerepben az emberi lélek (Johann Wolfgang Goethe: Faust)

Újraolvasás vége. Ezt hívják, kérem, klasszikusnak, nem a Werthert. Bocsánat az utóbbi rajongóitól. Középkor, antikvitás, felvilágosodás, romantika, szerelem, háború, pénzvágy, hatalom, szorgalmas munka, minden benne van, meg mindennek az ellenkezője is. Ennek tényleg akkora a hírneve, amekkorát…

Tovább

Vita, keresés, időutazás (Madách Imre: Az ember tragédiája)

Ikszedik újraolvasás vége.Mit lehet erről még írni? Fogalmam sincs, mióta szeretem. Az tuti, hogy hamarabb elolvastam, mint kötelező lett volna, úgyhogy csak az a biztos, hogy nem tizenhét éves korom óta. Addigra már legalább a negyedét kívülről tudtam, de nem mintha szándékosan tanultam volna. Két…

Tovább

Ókori Shakespeare (Szophoklész: Oidipusz Kolónoszban)

Az Oidipusz királyról itt írtam részletesen. „Folytatása”, az Oidipusz Kolónoszban valamiért kimaradt az életemből. Nem is kellett volna most, csak úgy gondoltam, minek halogassam tovább. Az Oidipusz-mítoszt gyerekkorom óta ismerem, és még csak nem is rémlett, mi a kölyöksündisznó puha tüskéje…

Tovább
süti beállítások módosítása