Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Malachit és varázslat (Pavel Bazsov: Lidérc anyó kútja)

2020. február 05. - Timár_Krisztina

Két nemzedék által rongyosra olvasott kötet a polcomon, elmosódott borítóján (tizenöt év után vettem észre) halványan rajzolt anyóka ül, benne három-négy családtag hagyta a keze nyomát. (Az itt oldalt látható védőborító réges-rég nincs meg.) Már elég ahhoz, hogy szeressen az ember egy könyvet. Hát…

Tovább

A halhatatlanság elviselhetetlen (Benyák Zoltán: Az idő bolondjai)

Ugrás volt a sötétbe ez a könyv, önmagam számára is váratlan akcióim egyike: megnéztem a fülszövegét és megvettem. Semmit nem olvastam előtte a szerzőtől, sőt, bevallom pirulva, nem is hallottam róla. Mese felnőtteknek – valóban FELNŐTTEKNEK, gyerek kezébe nem is adnám. Nemcsak a szokásos okok…

Tovább

Szellemi nagykorúság felé (Paul de Man: The Rhetoric of Romanticism)

Miért ajánlott a könyv olvasása: Ha az ember egyszer ráállt a hullámhosszára, először is elementáris élmény, hogy érti Paul de Mant. Meg úgy általában a posztmodernt. Meg úgy általában ezt a mi úgynevezett saját korunkat. Amiről Paul de Man irtó sokat tud. Félelmetes logikával dolgozik, ember…

Tovább

Minden a kísérteteken múlik (Henry James: A csavar fordul egyet)

Amikor először olvastam, nagyon zavarosnak találtam. Normál körülmények között ettől még tudok szeretni egy könyvet, ezt azonban nem szerettem. Aztán három-négy év múlva feladták kötelezőnek, és kérdést is tett fel hozzá a tanár. Hogy tudniillik amíg olvassuk, a következőre próbáljunk válaszolni:…

Tovább

Nyelvtörténet olvasmányosan (Tótfalusi István: A forró kutya)

Rongyosra nem sikerült olvasni, de csak azért nem, mert kemény borítós. Azért még így is elég megviselt kinézete van. Ajánlom mindenkinek, akinek a gyomra nem veszi be a nyelvtant, esetleg szeretné felkelteni a saját vagy mások érdeklődését idegen nyelvek iránt, és természetesen azoknak, akiket…

Tovább

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön

Huszonévesen igen-igen meglepődve tudtam meg, hogy ezt a könyvet mennyien utálták/utálják az iskolában. Mivel nyomasztó. És depressziót is okoz. Megértem, aki így gondolja, de én nagyon szerettem. Semmi depresszió. Egy percig se. Talán azért, mert én ezt a regényt úgy olvastam, ahogyan a meséket…

Tovább

Jules Verne: Grant kapitány gyermekei

Ennél többször csak A rejtelmes szigetet olvastam. Gyerekként is, felnőttként is élmény. Ez lett az első regény, amelyet teljes egészében végig tudtam olvasni franciául is. Megérte. (Plusz: Sok-sok évtizedig, gyakorlatilag a 2000-es évek elejéig ez volt az egyetlen Verne-regény, amelyikből…

Tovább

Karl May: Winnetou

Elolvasva kb. nyolcvanszor. Állapota: saláta. Gerinc: felismerhetetlen. Borító: elmosódott. Kiszolgálta édesapámat, aztán engem, aztán a húgomat. Az első fejezetek lapjai előbb megcsonkultak, aztán elengedték a kötést, aztán egyszerűen kihullottak, úgyhogy ki kellett venni a könyvet a könyvtárból,…

Tovább

John Gillingham: A Rózsák Háborúja

Diákként olvastam, egy történelemversenyhez kellett. Aztán sokkal több lett versenyre való tananyagnál. Mert kitűnően megjeleníti a korszakot, mert az eseményeket rendszerbe fogja, mert érthetővé teszi azt is, ami bonyolult, mert érdekessé teszi azt is, ami esetleg száraz lenne, és még a stílusa is…

Tovább

Felfedező szellemű gyermeklelkűeknek (Jókai Mór: Egész az északi pólusig!)

Így lehet, kérem szépen, tudományos-fantasztikus regényt írni a XIX. században úgy, hogy ne utánozzuk a Verne Gyulát (bármennyire is tiszteljük és szeretjük). Kóstoltál már bálnatejet? Hát ősgyíkmadarak barlangban jegelt húsát? Láttál már búzavirágkék jegesmedvét? Szerinted hány ezer évig tud az…

Tovább
süti beállítások módosítása