Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Megőrzés és megújítás (Antigoné a Szigligeti Színházban)

2022. május 18. - Timár_Krisztina

Merész vállalkozásba fogott a Szolnoki Szigligeti Színház, amikor műsorra tűzött egy antik drámát. Középiskolai kötelező olvasmányként csábíthatja a főleg diákokból álló közönséget, hogy könnyebbé teszi egy régi és nehéz szöveg befogadását. A kötelező jelleg viszont taszító is lehet. Hajdú László…

Tovább

Érzékiség és együttérzés (John Keats: Poems Published in 1820)

Jólesett újra felfedezni ezt az életművet, és jóval többet megérteni belőle, mint húszéves koromban. Abban az időben a szöveg érzékiségén kívül nem sok minden jött át – mondjuk, az önmagában is nagyon sokat jelentett nekem. A „The Eve of St. Agnes” örömszöveg volt a szó minden értelmében.  Azt…

Tovább

Miskin herceg, a katalizátor (F. M. Dosztojevszkij: A félkegyelmű)

Álomszöveg, annak minden szépségével, nyomasztóságával, irracionalitásával.  Tanácsom az utánam jövőknek: eszetekbe ne jusson félbehagyni, aztán pár napnál hosszabb idő után folytatni, mert még azt se fogjátok tudni, ki kicsoda, nemhogy azt, mi miért történik! Azt még így se mindig tudtam. Ezen…

Tovább

Realista szappanopera, modern nézőpontjáték (Lev Tolsztoj: Háború és béke)

Kamaszkoromban apukám azt mondta, ezt a könyvet el kell olvasni tizenhat évesen, negyvenévesen meg hetvenévesen.  Hát a tizenhatot én szerencsésen kihagytam, mivel akkor Tolsztoj világa semennyire nem vonzott. Letudtam a kötelezőt, Levin kedvéért elolvastam az Anna Kareninát, azzal köszöntem…

Tovább

Kövesd a fehér nyulat! (Platón: Állam)

Újraolvasás vége. Kétszer.  Két fordításban is olvastam a nyáron Platón Államát. Nem fanatizmusból – ellenkezőleg: nekem ettől az ideális államtól világéletemben a hideg futkosott a hátamon. Nem is önsorsrontásból – ezúttal borzasztóan örültem annak, amit találtam. Függetlenül attól, hogy ha valami…

Tovább

Olvasás: kihívás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Azon kívül, hogy részesedni akar az örökkévalóban, még miért foghat neki az ember a XXI. században egy több száz oldalas reneszánsz monstrumnak eredeti nyelven? Persze, hogy azért, hogy elmondhassa: ha én ennek egyszer a végére érek, akkor bármire képesnek fogom érezni magamat. Rabelais regényei…

Tovább

Olvasás: önmeghatározás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Egyetemista koromban találkoztam először Rabelais nevével, akkor, amikor magyar pályatársából, Rejtő Jenőből akartam záródolgozatot írni, és a(z igen gyér) szakirodalom őt említette mint a komédia első fő-atyamestereinek egyikét. Az a dolgozatírás nem pusztán munka volt nekem, még csak nem is egy…

Tovább

Olvasás: erőszakos látókör-tágítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Arról, hogy kinek van helye a regényben és a regény olvasói között, meg kinek nincs. Illetve arról, hogy melyikünk követ el nagyobb botrányt, Rabelais vagy én. Már elnézést, hogy egy mondatban merem említeni a kettőt.  Nézzük a Harmadkönyvet. Pantagruel egyik barátja, Panurge nősülni akar, és több…

Tovább

Olvasás: világfelfordítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Észrevettétek már, hogy a mi kultúránkban hányszor azonosul egymással a komikus és a gonosz? Ó, igen, bizony megesik, hogy komolyan vesszük azt, aki nevet, de mennyire – olyankor, ha gyűlöljük, mert rajtunk röhög! Hiszen a világ akkor működik a kedvünk szerint, ha kiszámítható. Ha A pontból…

Tovább

Olvasás: agy-átállítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Van az a felfogás, amely szerint a művészet, az tisztelni való dolog. Főleg a klasszikus. Annak mélysége van. Eszménye. Méltósága. Nemes célja. Meg kell érte dolgozni. Azért jött létre, hogy megmutassa a valóságot. Az élet értelmét. A klasszikus alkotás a fáklya, amelyet egyik nemzedék a másiknak…

Tovább
süti beállítások módosítása