Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Amiért az ember angolul megtanult (Charles Dickens: Bleak House)

2025. május 30. - Timár_Krisztina

A magyar fordítás címe: Örökösök. BBC-sorozat is készült belőle, Pusztaház örökösei címmel.  Új értelmet kapott számomra a „szappanopera” szó. Persze eddig is ismertem az eredeti értelmét, de nem éltem át belülről azt a helyzetet, amelyben pont a szappanról nevezték el ezeket az éktelen hosszú,…

Tovább

Nem tud nem nyomot hagyni (Friedrich Hölderlin: Hüperión)

Újraolvasás vége.  Annak idején a dömpingben nem sokat sikerült befogadni belőle (ég áldjon, vizsgaidőszak, vissza ne gyere), leginkább a nyomasztó hangulatára emlékeztem. Azért szedtem elő újra, mert Hölderlin életműve rajta van Hamvas Béla százkönyves listáján (ld. a címkét), meg azért, mert…

Tovább

Szép elegáns szamárfül a brit kultúrának (Peter Carey: Jack Maggs)

Valamiért mostanában rendszeresen szembejön Dickens, akkor is, ha teljesen mást keresek.  A Jack Maggs ügyes fanfiction, a Jean Rhys-i fajtából, aminek igazából nem sok köze van a rajongáshoz (úgy is, mint fan), annál több a nemes versengéshez. Nemcsak a nagy író nagy művével (önmagában is…

Tovább

Variációk melankóliára (Mervyn Peake: Gormenghast)

Körülbelül akkora klasszikusa a fantasy műfajának, mint A Gyűrűk Ura, csak nem olyan híres. Megérdemli a helyét az 1001 könyv listáján, de mindenkit megértek, aki nem bírja elviselni. Gótikus monstrum, depresszióra hajlamos szereplőkkel, nyomasztó helyszínekkel, viszonylag kevés cselekménnyel. Azt…

Tovább

Ivan Iljics után szabadon (Hermann Broch: Vergilius halála)

Állítólag még egy ilyen regény nincs a világon, Brochnak tényleg sikerült valami egészen egyedit alkotnia. Hajlok rá, hogy egyetértsek ezzel a véleménnyel.  Mondjuk, az egyedisége miatt az olvasásához is nehéz tanácsot adni.  Ha valamihez muszáj hasonlítani, az az Ivan Iljics halála (amely –…

Tovább

A gyerekesség ötvennél több árnyalata (Charles Dickens: Nicholas Nickleby)

Ebben a regényben található a(z általam ismert) világirodalom legrokonszenvesebb főgonosza. Megkockáztatom, hogy filmben sem láttam hozzá foghatót, és ezt olyan ember mondja, aki odavan a The Dark Knightért. Egyébként pedig Dickenst én még így nem untam. A kettő nagyjából egyensúlyba…

Tovább

Maszkjáték tisztelettel (John Buchan: The Thirty-Nine Steps)

A magyar fordítás címe: 39 lépcsőfok. Elég sok klasszikus kalandregény került föl az 1001 könyv listájára, köztük ez a kémtörténet is. Mint kémtörténet, elég kiszámítható. Egészen más teszi izgalmassá, és engem is egészen másért kötött le. Mint kémtörténetnek, kötelező eleme az, hogy szereplőinek…

Tovább

A láthatatlan fal mögött (Sylvia Plath: The Bell Jar)

Hiába íródott évtizedekkel később, azért ez mégiscsak annak az Amerikának az ábrázolása, amely például Dashiel Hammett regényeiben is látható. Nyilván azért asszociáltam egyikről a másikra, mert néhány nap különbséggel olvastam Az üvegkulcsot meg ezt, de igazán nem volt nehéz összekapcsolni egyiket…

Tovább

Társadalmi kísérletezés túlméretezett Messenger-üzenetekben (Jean-Jacques Rousseau: La ​nouvelle Héloïse)

Hatszáz oldalas merénylet a XXI. századi olvasó ellen, Messenger-kompatibilis stílusban. Alapmű, többféle szempontból, és ha az embernek sikerül átkapcsolnia az agyát, nagyon-nagyon érdekes is. Jelzem, az agy átkapcsolására meglepő módon a franciául tanulóknak van a legnagyobb esélyük, mert ez a…

Tovább

Szomorú bohócból apa és anya (George Eliot: Silas Marner)

A magyar fordítás címe: Kései boldogság.  Azok a drága viktoriánus írók, akiknél a hosszú kisregény kifejezés nem oximoron, és akik úgy maradnak elképesztően frissek és aktuálisak, hogy az ember amúgy kétoldalanként megdöglik az unalomtól.  A Silas Marner pontosan megfelel a fentieknek. Egyszerre…

Tovább
süti beállítások módosítása