Nagyon odaillett egyik életmű a másik mellé. A játékosságuk, a könnyedségük, ahogy mindig éppen a megfelelő szóra találnak rá, és úgy, mintha semmi erőfeszítésbe nem telne – megfelel egymásnak.
Ez az életmű – szó szerinti értelemben véve – prózaibb. A versek gyakran ritmikus prózaként is olvashatók lennének, amitől olyanná válnak, mint az élőbeszéd, miközben a rímek persze hibátlanul működnek. Nem mindig zenélnek, de mindig működnek. Közben láthatóan küzdenek külvilággal és költői hagyománnyal. Szabó T. Anna attól sem riad vissza, hogy napi híreket, közéleti eseményeket forrásnak használjon, de ez legfeljebb keserűvé vagy gunyorossá teszi a szövegeit, a nyelvi könnyedséget nem csökkenti. Azt a nyelvet pedig a magyar és európai hagyomány adja, amely minden nagyságával egyszerre támogat és nyomaszt.
ha célra küzdvén, nagy, nemes, dicsőre,
nem nyúlnánk vissza rossz bilincsekért,
nem falnak mennénk, homlokkal előre,
de értenénk, hogy legyen, ki megért –
Az aláhúzott szöveg az eredetiben dőlttel van szedve, csak az itteni sablonomban az idézet automatikusan dőlt betűs. De így is látszik, és föl is ismerhető a „Széchenyi emlékezete”, talán még annak is, aki nem volt akkora nerd kiskamasz korában, hogy képes volt nemcsak fejből megtanulni, hanem még szavalóversenyre is kiállni vele. (Ne próbáljátok ki otthon. Versenyen pláne ne.) A közéleti téma pedig biztosan fölismerhető mindenkinek. Egymásba játszik az Arany János-i, szintén közéleti témájú* óda a mai valósággal; az Arany János-i, iszonyú súlyú költői nyelv a költő-utódéval. Az teszi lehetővé a megszólalást, ami egyúttal aránytalanul meg is nehezíti azt. Hát ehhez idegek kellenek. Meg nyilván tehetség.
De a napi hírek feldolgozását se gondoljátok olyan egyszerűnek. Mert ha ilyen igényű költészetről van szó, mint a Szabó T. Annáé, akkor az aktuálisból is mitikus lesz, művészi hagyományba illeszkedő, és pont attól sírni való. Tényleg bármi költői témává válhat nála, az Isten keresésétől a mosogatásig. Miközben akármely pillanatban felidéződhet Szabó Lőrinc, Vörösmarty Mihály, Kosztolányi Dezső vagy egy-egy népballada, esetleg a latin mise szövege a krumpli apropóján, úgy, hogy az ember hirtelen nem is tudja, borzongató vagy komikus vagy mind a kettő.
Kosár
A kosár krumpliról megfeledkeztem.
A kamra alján lapult, már mióta.
Takarításkor került csak elő.Gyanútlan voltam és felkészületlen.
Felemeltem a fonott fedelet,
és a sötétből, ahogy az üvöltés,bombázás után beomlott pincéből
a könyörgés és az alleluja,
a csontig ható látvány felszakadt:sok-sok sovány kar, sárga sápadt csira
tolongott felém, őrjöngve, remegve,
és lent a száraz, összeaszott testek,fény, fény, fény, ments meg, miserere nobis,
élni akarunk, sanctus, sanctus, élni.
És becsuktam. És mélyre vettetett.
A hétköznapi így össze tud kapcsolódni akár a megszentelttel, akár a rémisztővel. Hiszen egyébként is a hétköznapokban éli meg az ember a legerősebben a megszenteltet és a rémisztőt. De a ritmus hibátlan, minden szótag a helyén, azzal együtt, hogy ezt is gyakorlatilag prózaként, élőbeszédként lehetne mondani.
A versek egy része, éppen élőbeszédszerűségében, szokatlanul személyes. Azzal együtt, hogy működik mint saját helyzetre alkalmazható, általánosítható szöveg, folyamatosan reflektál az alkotó életére is. Nyilván nem tudom ellenőrizni, mi történt meg belőle, mi nem, de a szövegek a hitelesség igényével lépnek fel. A személyes élet is része a hétköznapiságnak, a „bármiből lehet lírai téma” jelenségnek. Talán ezt mutatja maga a kötetcím is, ezt a személyességet – talán nem. Mert ha valaminek, hát a vagyok szónak nemcsak általánosítható, mindenkire alkalmazható, hanem még vallási jelentősége is van a mi kultúránkban.
1995-től 2018-ig nyolc kötetnyi szöveg szerepel a könyvben, hozzájuk téve a 2022-ig született további verseket. Szerelmes vers, istenes vers, társadalmi témájú vers, történelmi témájú vers, családi líra, képzőművészet által ihletett líra, egy- és többszólamú, rímes és időmértékes – szóval, ahogy a nagy könyvben meg van írva, klasszikusan változatos. Némelyik szöveg csak úgy „van”, mert miért ne lenne, és persze gyakran éppen ezek a legjobbak. Néha pedig mások.
Úgy általában ilyen magasan van a mérce, ni:
Írj olyat, amit te magad sem értesz.
Mint amikor a körmöd beszakad.
Sziszegj. Harapj. Vagy haragudj. De kérdezz.
Ne hagyd magad.Írj olyat, amit más ért, de te nem.
Seperj szilánkot, szedd össze a port.
Hidd el, hogy akad ebben értelem.
Sikál. Sikolt.Nem akarhatod megúszni kevéssel.
Írd le, ahogy a kezed vezeti.
Befele ég, de izzik csak, nem ég el.
Engedj neki.Csak olyat írj le, ami szúr és meglep.
Csak azt, amihez nincs erőd, se kedved.
Ez után a vers után konkrétan ki kellett mennem az erdőbe sétálni. Szilánkot is vittem (gyerekkorom óta megvan, nagy kék üveg), fotózni. Közben életemben először láttam élőben tövisszúró gébicset, de ez nem tartozik ide. Az egy másik könyvben szerepel. (Angolul shrike.) Nyilván a saját feldolgozni való alkotói bajaim jutottak róla eszembe. De hát ennél jobb ars poeticát én is nehezen találhatnék. Átélni már átéltem sokszor, hogy „csak azt, amihez nincs erőd, se kedved”.
(Fotó: saját. Attól olyan gyarló a kivitelezés.)
Függetlenül attól, hogy hála Istennek nem lezárt életművet tartalmaz a Vagyok, és jó eséllyel még évtizedek termése fogja követni, abszolút megérdemelte, hogy máris egységes kötetbe rendezzék. Ezt se minden költő mondhatja el magáról, hogy nemhogy még életében, de még csak nem is idős korában történt meg vele. Újraolvasós lesz. Akkor, remélem, több értelmes dolgot fogok tudni írni róla majd. Legkésőbb akkor, amikor a következő hasonló méretű kötetet is megvehetem.
* Az idézett szakasz a reformkorról szól, egyébként az egész szöveg túlnyomó része is, hiszen Széchenyi életműve a téma. Nyelvileg... hú... mai napig nem értem, hogy bírtam megtanulni, egyébként magolás nélkül, csak azért, mert tetszett, és sokszor olvastam. Olyan szókinccsel dolgozik, hogy volt nem egy olyan szószerkezete, amit konkrétan csak tíz évvel később fogtam fel. (Jó, azt addig is nagyjából sejtettem, hogy nem gombolyaggal játszó kiscicákról szól.)
Pontszám: 10/10
Kiadási adatok: Magvető, Bp., 2022. 524 oldal
