Vegyes érzésekkel fogadtam ezeket a novellákat.

Világolvasásra minden szempontból teljesen alkalmas kiadvány. Nemcsak a szerző életművéből ad válogatást, hanem egy kor és kultúra lenyomatát is őrzi. Van kettő darab igen informatív előszava, amelyek közül az első egy kis történelmi és irodalomtörténeti gyorstalpaló Délkelet-Ázsiáról a középkortól napjainkig, a másodikat meg utószóként tessék olvasni, mert nemcsak a szerzőről szól, hanem a novellákról is, és spoileres. Valamint vannak minden novella után végjegyzetek, amelyek megmagyarázzák a helyi kifejezéseket, megadják a kulturális hátteret.* Kapunk egy kis ízelítőt a lao nyelvből, illetve – mivel kétnyelvű a kötet – még inkább az ő sormintaszerűen gyönyörű írott változatából, amelyből ugyan én egy kukkot se értek, de annyira jó elnézegetni.** Ráadásul kézbe fogni is kellemes, sok olvasást kibír, és még az illata is jó. 

Csak hát maguk a novellák. 

Laoszról szerzett korábbi ismereteimet földrajzi, történelmi és nyelvészeti témájú kvízekből merítettem. Ez pont ahhoz volt elég, hogy ne csak tudjam, hol van, hanem legyen némi halvány emlékem a történelmi Lan Xang államról meg az ország jelenlegi szélsőbaloldali kormányáról is. Amikor megláttam az előszóban, hogy a szerzőt ez az utóbbi rendszer nevelte ki, nem örültem. A bármilyen jellegű pártosság tapasztalatom szerint nem kibontakoztatni, hanem megkötni szokta a tehetséget. Olvastam ugyan már jól megírt novellákat szélsőbaloldali felhangokkal, pont a Távol-Keletről, de azokat nem egy stabilan uralmon levő rendszer termelte ki, hanem egy éppen születőben levő. (És azokban a novellákban is akadt ám sok giccs.) Támogatni egy fenyegetett helyzetű mozgalmat nem ugyanaz, mint anyagi érdekből kiszolgálni egy évtizedek óta fennálló államot.

A Bounyavong-kötetbe beválogatott novellák jó részének esetében igazam is lett. Olyan helyzeteket ábrázolnak, amelyekben a munkás és a paraszt rendszerint jó vagy „megjavítható”, belenyugszik a saját helyzetébe, vagy önzetlenül segít a másikon; a gazdag és/vagy külföldi kapitalista viszont jobb esetben képmutató és arrogáns, rosszabb esetben gyilkos, aki közönnyel öl vagy nyomorít, és még a büntetést is megússza. Igen, tudom, Laoszt rengeteget bombázták az amerikaiak a XX. században. Igen, tudom (családi tapasztalatból), milyen nehéz egy ősi hagyományokon nyugvó, többé-kevésbé biztonságos világot felcserélni egy kívülről érkezővel, adott esetben sokkal erőszakosabbal. De az író meg attól (lenne) író, hogy ne csak az egyik oldalát tudja megmutatni a világnak. 

Azért szerencsére Bounyavong nemcsak erre képes. És nemcsak őt kell dicsérni ezért, hanem a szerkesztőt is, aki belevett a kötetbe sokkal kritikusabb, adott esetben gyilkosan szatirikus novellákat is. Megjeleníti az alantas és hétköznapi konfliktusokat (mégpedig allegorikus-politikai értelemmel), a korrupciót, a kiközösítést. Ezek miatt félig-meddig megbocsátottam a többit – végül is azok is őrzik egy kornak, egy kultúrának a lenyomatát. Nincs okom bánni, hogy belülről látom, hogyan gondolkodik, aki azt a rendszert működteti. Végül is ezért választottam annak idején az észak-koreai irodalomból is szocialista-romantikus klasszikust. 

Érdekes, de amelyik novella tulajdonképpen a legjobban tetszett, és amelyet magammal viszek az olvasás utánra, az mégsem az utóbbi kategóriából való. Egyszer összejön Bounyavongnak az is, hogy egy hagyományos laoszi kisközösséget úgy tegyen rokonszenvessé, hogy közben nem lesz se giccses, se pártos. Ez a „Wrapped-Ash Delight”, amelyben egyrészt ügyes lélektani ábrázolást kapunk egy alkalom szülte tolvajról, másrészt egy bölcs, sőt zseniális módszert arra, hogy a bűnös biztosan megkapja a büntetését – saját magától. 

Összeadva-kivonva, szorozva-osztva nyolc pont jön ki a végén, de abban nemcsak a novellák vannak benne (akkor maximum hét lenne), hanem az egész kiadvány összminősége. Aki csak most kezd ismerkedni Laosz kultúrájával, annak mindenképpen hasznos.

* Én ezeket inkább lábjegyzetbe tettem volna, de egyéb kifogásom tényleg nincs. Novella esetében nem tartom szerencsésnek a végjegyzetet, mert miközben az ember megnézi, mi Laosz nemzeti virága, véletlenül elspoilerezheti magának a végét. 

** Igen tömör nyelv lehet, mert az angol nyelvű szövegnek hosszát tekintve legfeljebb a kétharmada a lao nyelvű. Pedig az angol se a hosszú szavairól híres.

Ez a bejegyzés egy sorozat része, amelynek minden darabja a világolvasási kihíváshoz kötődik. A teljes listát itt találjátok. 

Pontszám: 10/8