2018. február 27.  „Avicenna egy másfajta elefántfogási módról számol be. Azt mondja, hogy egy szavahihető öregember elbeszélése szerint az indusok gödröt szoktak ásni, amelybe a csalétekkel odacsalt elefánt beleesik, s ha ez megtörtént, jön egy ember, és korbácsával nagyokat csap az elefántra.…

…mert hősmondáik nemcsak a görögöknek meg a rómaiaknak meg a keltáknak meg a skandinávoknak vannak… Január elsején kezdtem bele a kötetbe, és napi beosztással, apránként haladtam vele előrébb-előrébb. Így érdemes, mert egyébként derekas súlya van, jó vastag, sűrűn szedett, magas is, széles is.…

Újraolvasás vége. Ezt hívják, kérem, klasszikusnak, nem a Werthert. Bocsánat az utóbbi rajongóitól. Középkor, antikvitás, felvilágosodás, romantika, szerelem, háború, pénzvágy, hatalom, szorgalmas munka, minden benne van, meg mindennek az ellenkezője is. Ennek tényleg akkora a hírneve, amekkorát…

Rémületes katyvasz. Nyilvánvalóan megérdemli, hogy olvassák, én se bántam meg, hogy belefogtam, és nemcsak azért, mert most már elmondhatom, hogy botswanai szerzőtől is olvastam. De pontozni, azt nem fogom. Egy őrült elme utazása a poklon keresztül, miközben mintagazdaságot csinálnak egy botswanai…

Művelődéstörténetileg mindenevő vagyok, az ilyen gazdag háttérrel megírt könyveket különösen szeretem, főleg, ha vagy egy hónapig el lehet szórakozni vele. Látszik rajta, hogy olyan ember írta, aki tájékozott történelemben, filozófiában, művészetekben, vallásokban, nyelvekben. Eszemben sincs…

Nagyon nagy reményekkel fogtam hozzá ehhez a könyvhöz. Először is még mindig keresem azt a kultúrtörténeti munkát, amely hasonló módon segítségemre lehet, mint Seligmann könyve volt. Másodszor amióta intenzívebben olvasok Calvinót, és megismerkedtem Ende felnőttmeséivel is, és láttam, miket…

Michael Ende felnőttmeséit olvasom. El vagyok bűvölve egészen, és rettentően irigykedem. „A fekete ég alatt lakhatatlan ország” kezdetű szövegben felbukkan egy sajátos mitikus szereplő. Igen-igen titokzatos figura, kell némi segítség az azonosításához. Így néz ki: „A színpad félhomályában áll…

A képen mari szent liget látható, innen vettem. Szemadám György könyvét olvasom a tarotról. „Egyébként annak a lénynek, amelyet/akit a kereszténység ördögként ismer, formai előképei Mezopotámiában Nergal, Óegyiptomban Széth-Tüphón, Iránban Ahriman, a görögség kultúrájában az alvilág ura, Hádész –…

Nagyon szép könyv, többen is ajánlották már nekem, és hát az se rossz ajánlólevél, hogy Rab Zsuzsa fordította. Ajtmatov még mindig tudja, hogy kell megragadni és jól összefacsarni az ember szívét, pedig ő aztán nem érzeleg egy pillanatig se. Ez a regénye ráadásul „sci-fi”-ként fut, ezen külön…

Akkor még egyszer. E. T. A. „Hóttbiztosföldönkívüli” Hoffmann lehetett ufó, karmester, kobold, hivatalnok vagy tengeri herkentyű, de hülye, az egész biztos nem volt. Ha valaki utálta a Virágcserepet, de rábeszéli magát, hogy adjon az írónak még egy esélyt, próbálkozzon az elbeszéléseivel. Ezekben…