Ez jólesett. Ügyesen kitalált, fordulatos történet, amely folyamatosan a ráismerés örömét nyújtja, miközben éppen eleget változtat a felhasznált szövegeken ahhoz, hogy az ember folyamatosan kíváncsi is legyen, mi nem úgy lesz, ahogy megszokta.* Ehhez járul egy tudományosan kidolgozott kulturális-gondolati-mitológiai háttér (kellően vad ötletekkel ugyan, de hát regényről van szó, nem tudományos munkáról, tehát minden vad ötlet csak az érdekességet növeli).** Az alapötlet (névtelen és életrajz nélküli szerzőről bármi elképzelhető) nekem is elég régen piszkálja már a fantáziámat. Az Odüsszeiát, amely a regény alapjául szolgál, többször is olvastam és szeretem.*** A főszereplő-elbeszélőt meg az emberismeretével, az okosságával, a keserű tárgyilagosságával meg a fanyar humorával együtt szintén hamar megszerettem, annak ellenére, hogy egyáltalán nem mindenestül rokonszenves. Akkor nem is volna hiteles. Majd egyszer elmesélem, kire emlékeztet. (Nem eleven emberre gondolok.)
Szóval jólesett. Annyira nem, mint Az aranygyapjú tavaly, de ez csak annyit jelent, hogy azt kedvenceltem, erre meg mindössze tíz pontot adok. A korábbi regény azért körözi le ezt (számomra), mert sokkal-sokkal nagyobb benne a kulturális háttér szerepe, ami számomra hasznos is, kedves is.
Ebből következik a figyelmeztetésem is: aki nem ismeri jól a görög mítoszokat és mondákat, annak nehézségei lehetnek az olvasással, különösen az elején. Igaz, a helynevek nagy részét én se tudtam azonosítani, ezért a legtöbbjük fölött egyszerűen átsiklottam, ezt a taktikát ajánlom másnak is, úgyis csak az a fontos, melyik van a tengeren túl (a legtöbb), és melyiktől vezet szárazföldi út a fő helyszínre, amely mindvégig ugyanaz marad. (Kéne valami térkép bele.) A személynevekkel már több baja lehet annak, aki nem szokta meg őket. Bár aki nem olvasta az Odüsszeiát, az talán még jobban élvezheti az olvasást, mert nem fogja tudni előre a végét. Csak idő, míg hozzászokik a sok idegen szóhoz. (Egyébként én se névlistákat magoltam gyerekkoromban, Isten őrizz, csak hozzájuk szoktam olvasás közben.) Persze simán előfordulhat az is, hogy valakinek éppen ez a könyv kelti fel az érdeklődését a mitológia iránt.
Úgyhogy most már csak egy dolog miatt vagyok szomorú: hogy ez a ’68-ban kiadott könyv hagyatékból került a könyvtárba, és ehhez képest én voltam az első olvasója. Látszik a könyvön.
Köszönöm szépen az ajánlást, Qedrák!
Ja, utóirat:
Mielőtt hozzáfogsz, rakd tele a hűtőt. Mert ebben esznek. Sokat, sokszor, gusztussal. Én tegnap ebédeltem is, vacsoráztam is, de azért éjfélkor, a könyv vége felé haladva bizony kiugrottam az ágyból, mert úgy éreztem, kipusztul az utolsó példányom, ha nem nyelek le minimum egy parenyicát. Majdnem, hogy egészben.
* SPOILER Iggggen jó néven vettem, hogy Graves helyreteszi azt az igen csúnya jelenetet az Odüsszeiában, amikor Télemakhosz ok nélkül és durván visszabeszél az anyjának, az anyja meg éppen hogy meg nem dicséri érte. Hát disztingváljunk mán. A végén a cselekményhibák összeszámolása különösen bájos.
** Lalival beszélgettünk egy kicsit a Molyon arról, hogy Graves szereti önkényesen értelmezni a különböző változatokban élő görög mondákat, mítoszokat. Nincs kétségem, hogy a regényben szereplő variációk, még az egyáltalán nem közismertek is, létező történetek voltak, de egy tudományos munkában valóban nem volna a helyén az, ha a feldolgozójuk ex cathedra kijelentené, hogy ez helyes, az helytelen, ez rendben van, az meg hülyeség. Ha viszont ugyanezt regényszereplők csinálják, ráadásul úgy, hogy az egyik hang mondja az egyik variációt, a másik hang a másikat, és egyik szereplő sincs tökéletesen megbízhatónak beállítva, akkor ez a módszer kiválóan működik.
*** Égett is a pofám olvasás közben, hogy nem minden nevet ismerek fel. A főszereplőket persze mindet, de a fontosabb mellékszereplők közül már nem mindet, hármukról azt se tudtam, milyen fáról szakajtották. Az olvasás befejezése után megnéztem az Odüsszeia szövegét, és az egyiket már nem szégyellem, mert az ő nevét csak egyszer említik mint egy fontos személy álnevét, de a másik kettőt többször, úgyhogy megyek, és elásom magam…
Ezt 2019. május 12-én írtam.
Pontszám: 10/10
Kiadási adatok: Irodalmi, Bp., 1968. 236 oldal, Szemlér Ferenc fordítása
