Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Főzzünk klasszikus brazil regényből! Például halas parajt... illetve garnélás okrát... illetve...

Irodalmi gasztronómia

2020. március 16. - Timár_Krisztina

okra.jpg
2019. április 17.

Hogyan készítsünk második emeleti magyar konyhában hagyományos brazil(ra hasonlító) vacsorát, mérsékelt mennyiségű szennyeződés kíséretében?

Először is döntsük el, hogy a Flor asszony két férje című regénynek szentelt molyos kihívás utolsó ételét törik-szakad, a kihívás címadó regényéből főzzük. (A másik két ételről itt és itt írtam. A regényről meg itt.)

Másodszor jöjjünk rá, hogy a könyvben vállalhatatlanul bonyolult receptek vannak, amúgy meg így a feléhez közelítve annyira már nem is tetszik. :(((

Harmadszor találjunk benne egy recept nélkül való, egyszerűnek tűnő „halasparaj” nevű kaját, amelyet a jelek szerint Szent Kozma és Damján napjára főznek Bahiában.

Negyedszer kezdjük el böngészni a netet, portugál nyelvtudás híján angolul „fish” és „spinach” keresőszavakkal, és ne nagyon találjunk semmit.

Ötödször forduljunk Arianrhod és Bori_L molyokhoz segítségért, majd perceken belül derüljön ki, hogy az a kaja nem is halas paraj, hanem garnélás okra… bármi legyen is az… és garnélát még csak-csak kapnék az Alföldön, de okra nevű zöldséget aligha…

…viszont kapjunk ihletet a recepttől: http://www.bookofdaystales.com/tag/bahia/

Előkészületek:

Döntsük el, hogy a „paraj” még bekerülhetett az étel nevébe pusztán a könnyebbség kedvéért (akkor, amikor a fordítás készült, még kevésbé tudták nálunk, milyen zöldség az okra), de a „halas” bajosan. Döntsük el, hogy biztos hallal is készítik ezt az ételt Bahiában. Döntsük el, hogy jó lesz ahhoz a tiszasülyi hal is. Vásároljunk pontyfilét a piacon. Sózzuk be. (Megj.: Egész jó döntés volt.)

Érdeklődjünk a rendkívül tájékozott ismerős zöldségesnél, hogy mire hasonlít az okra a legjobban. Derüljön ki, hogy semmire, és különben is „ilyen afrikai cuccokat ne egyél.” :) Mondtam, nem okrát akarok enni, hanem olyan zöldséget, ami hasonlít hozzá. Olyat nem tud. (Márpedig akkor nincs is.) Ennek olyan ragacsos állaga van, meg sok magja. Lecsószerű képződményt csinálnak belőle. Vásároljunk tehát egy huszárvágással – Bori_L tippje alapján – zöldpaprikát. (Megj.: Nem volt rossz döntés, bár sikerülhetett volna jobban.)

Találjuk ki továbbá, hogy a receptben szereplő lime-ot juszt is citrommal fogjuk helyettesíteni. (Megj.: Jobban nem is dönthettünk volna.) A kesudiót meg eredeti tószegi bokron termett mogyoróval, a pálmaolajat olívaolajjal. (Lassan az összes hozzávalót kicseréljük, aztán majd csak lesünk, ha a kihívásgazda ennyi variálás után már nem fogadja el a karcot.)

Engedjük meg nagy kegyesen, hogy a többi hozzávaló (reszelt gyömbér, aprított hagyma, összenyomott fokhagyma, víz, köretnek rizs) maradhasson.

Kezdjük a mogyorópirítással. Számoljuk ki az adag negyedét, öntsük bele a tizenvalahány deka mogyorót a forró, mély serpenyőbe, kavargassuk fakanállal. Elkészülés közben és után mérsékelt mennyiségű mogyorót fogyasszunk. Szidjuk a fajtánkat, hogy mér nem tettünk bele eredetileg többet, mikor tudjuk, hogy szeretjük a pörkölt mogyorót. Öntsük ki fémre (pl. nagy fazék alja). Hagyjuk hűlni.

Keressük még mélyebb edényt az aprításhoz. Gondolkodjunk el azon, hogy kéne egy aprítógép. Majd azon, hogy hova a fészkes fenébe férne el még, mikor a könyveket se tudjuk hova rakni már. Öntsük át a kihűlt és ledörzsölt mogyorót a mély edénybe. Szedjük elő a botmixert (az még elfér). Nyomjuk rá a botmixert a mogyoróra, indítsuk el, majd fél másodperc után tisztítsuk meg a környéket a szétrepült darabolt mogyorótól, és ismételten gondolkodjunk el azon, hogy kéne egy aprítógép. Annak fedele is van. Próbáljuk végig az összes variációt, hogy hogy lehetne lefedett edényben aprítani. Jöjjünk rá, hogy maximum a konyhaplafon jöhet szóba mint fedél. Találjuk ki, hogy ha egy ócska, agyonmosott, ám tiszta, jóleszmégazvalamire-konyharuhát kilyukasztunk, átdugjuk rajta a botmixert, és befőttes gumival rögzítjük az edény száján (NEM RÖHÖG!), akkor azzal már egész biztonságosan lehet mogyorót aprítani.* Örüljünk a darabolt mogyorónak.

Öntsünk olívaolajat a széles szájú fémedénybe (ezúttal lábas), dinszteljük meg benne a hagymát. Közben reszeljünk meg egy kanálra való gyömbért. Öntsük a dinsztelt hagymához a gyömbért is. Kavargassuk lassú tűzön. Vágjuk fel a zöldpaprikát, adjuk hozzá, kavargassuk megint. Törődjünk bele, hogy a zöldpaprika nem okra, és fogalmunk sincs, mikor lesz ez megfőve. Ragacsról ne is beszéljük (az lenne az ételsűrítő).

Próbáljuk meg apró darabokra vágni a halat (elvileg darált garnéla kéne bele) filézőkés nélkül, mivel az nincs. Nézzen ki úgy a hal, mint a bevagdalt szalonna nyársaláskor. Emlékeztessük magunkat, hogy a halbőr kissé kevésbé tartós a szalonnabőrnél, hátha szétesik ez még. Adjuk hozzá az előzőekhez, a darabolt mogyoróval és a szétnyomott fokhagymagerezddel együtt.

Felejtsük ki a vizet. :P

Ne égjen oda mégse az egész, mivel derüljön ki, hogy a hal éppen elegendő mennyiségű levet ereszt. :) Időnként bámuljunk bele a fazékba, döntsünk úgy, hogy száraz, és facsarjuk bele először az egyik fél citrom levét, aztán a másikat is.

Közben tegyük föl főni a rizst.

Tíz perc múlva konstatáljuk boldogan, hogy a hal tényleg szétesik, ügyesek voltunk, amikor bevagdaltuk. Valamint azt is, hogy ízre egész jó, érződik rajta az erős gyömbér. Határozottan savanyú, de nem áll neki rosszul.

Tizenöt perc után zárjuk el. Szedjük ki a felét. Jöjjünk rá, hogy kellett volna bele paradicsom. Meg hogy mi tulajdonképpen nem is nagyon szeretjük a főtt zöldpaprikát. De azért tálaljuk.

Lakjunk jól. :) Állapítsuk meg, hogy nem is volt olyan ördögtől való ötlet ezt megfőzni. :) Egy kis víz elvette volna a savanyúságát, meg valamivel sűríteni lehetett volna, de amúgy teljesen rendben van. A köret tulajdonképpen nem is kellett volna hozzá. De azért a rizst szeretjük.

* Anyukám kommentárja, amikor elmeséltem neki, mit találtam ki a mogyoródaraboláshoz: „anyád is pont ezt csinálta volna.” :))) Már a konyharuhánál bólogatott, a befőttes gumit meg már kimondta, mielőtt én kimondtam volna. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr5015525264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása