„Katariina tudta, hogy anya nagyon fog örülni, ha hoz gombát, és a kicsiknek gombás krumplit készít. Akkor anyának nem kell foglalkoznia az ebéddel. Hiszen nagypapa épp most hozott krumplit, főzni pedig már Katariina is mindenfélét tud. Még gombás krumplit is.”
(69. oldal, Az új kor gyermeke)

Kätlin Kaldmaa, kortárs észt szerző novelláit olvastam tegnap este. „Az új kor gyermeke” című érintett meg a leginkább. Katariina a főszereplő kislány, aki gombát szedni megy az erdőbe. A rókagomba annyira fontos szerepet kap a novellában, és annyit emlegetik, hogy én is szerettem volna megkóstolni. Anyukám, akit megkérdeztem arról, hogy szerinte hogy készül egy ilyen étel azon kívül, hogy hagymán gomba, aztán bele krumpli meg só, talált egy rókagombás-krumplis receptet a neten, és el is küldte nekem. Most már mindenképpen akartam rókagombát.

Hát arra sajnos még várnom kell. Mivel most nincs szezonja, legfeljebb szárítottat vagy üvegeset kaphattam volna, de azt sem találtam két nagyáruházban sem. Majd ha a piacon árulják, akkor veszek. Csak vargányát találtam, azt is csak fagyasztottat. Soha életemben nem ettem se rókagombát, se vargányát, úgyhogy fogalmam sincs, mennyire botrányos egyiket a másikkal helyettesíteni, de megcsináltam a rókagombás krumplitálat vargányával.

Meg a szükségesnél… khm… némiképp több borssal. Szeretem én a fűszereset, de ennyire azért nem. Máskor vigyázni fogok. 

Ezt leszámítva jóízű lett az eredmény. Az erdei gombák drágák, de amikor szezonjuk van, a piacon nem túl sokért is hozzájuk lehet jutni. Ha az ember személyesen szedi őket, akkor aztán végképp el tudom hinni erről az egyszerű és tápláló ételről, hogy egy szegény családnak ebédet ad, és egy gyerek is meg tudja főzni.

– —- –
Frissítés: Közben kipróbáltam őzlábgombával és fenyőtinóruval is, mert ebben az esős tavaszban tele van velük a piac. Utóbbi a nyerő.

Ezt 2019. január 19-én írtam.