Szóval van olyan, hogy monacói nyelv. Úgy hívják: monégasque.
Annak a pici országnak van önálló nyelve. Nem mintha a francia nem volna szintén jelen a térségben, és nem volna hivatalos nyelve az államnak. De van neki sajátja is, és akinek a monacói az anyanyelve, annak a franciát ugyanúgy tanulnia kell, mint a magyarnak. Tanúsítom. Leveleztem ilyen emberrel francia nyelven.
Azt tudtam eddig is, hogy Dél-Franciaországban nemcsak a francia lehet a lakosok anyanyelve, hanem az okszitán és annak közeli rokonai/nyelvjárásai (például a középkori tanulmányainkból ismerős provanszál) is. Újlatin nyelv az okszitán, rokona a franciának és az olasznak, de ma már eltér mind a kettőtől. (Hollandul se tud az automatikusan, aki németül megtanult.) Azt is tudtam, hogy bár államuk nincs az okszitán/provanszál beszélőinek, de azért önálló kultúrájuk, az nagyon is létezik. Nobel-díjas írójuk is van, egyik művét olvastam is, írtam is róla.
Azt viszont nem tudtam, hogy a monacói ennek csak távoli rokona. Egy olyan nyelv egyik nyelvjárása, amelynek szintén nincsen állama, viszont inkább az olaszhoz áll közel, mint a franciához. (De azért az irodalmi olaszt is tanulnia kell annak, akinek ez az anyanyelve.) A ligur nyelv ez, amelyet Északnyugat-Olaszországban, Délkelet-Franciaországban, Szardínia szigetének egy részén és persze Monacóban beszélnek. Ha valaki hallott a genovai dialektusról – na ez az. Bár a monacói nem egészen felel meg a genovainak, de talán arra hasonlít a legjobban.* Nekik is vannak íróik és költőik – meglepve vettem tudomásul, hogy legkedvesebb olasz írómnak, Italo Calvinónak ez volt az anyanyelve.
Amikor először hallottam a monacói nyelvről, azt hittem, olyasmi, mint a luxemburgi, amely csak azért számít önálló nyelvnek, mert önálló államban beszélik, egyébként a német számos nyelvjárása közül az egyik. Nos, úgy tűnik, tévedtem. A monacói sem nem francia, sem nem olasz, hanem ligur, és annak is egy sajátos változata. Persze jót tett a renoméjának, hogy egy nemzeti identitás részévé vált; lehet, hogy e nélkül már nem használná senki. Így viszont él és virul, még ha a beszélői mind kétnyelvűek is. A képen is egy kétnyelvű tábla látható. Innen van.
…és ide szerettem volna beilleszteni egy YouTube-videót arról, hogy hogyan hangzik ez a nyelv, de egyszerűen nem találtam tíz másodperces szövegnél többet. Pedig nekik is van irodalmuk: a legkorábbi példa rá az a verses legenda, amelyet sok viszontagság árán sikerült beszereznem és elolvasnom.**
* „Il est intéressant, ou tout au moins curieux, de remarquer que certains vocables prennent à Monaco une forme particulière que l'on ne rencontre même pas dans les environs immédiats de notre vieux Rocher. Je n'ai pas l'intention de m'occuper particulièrement de ce sujet qui mériterait peut-être d'être traité par des spécialistes, mais je cite en passant comme exemple la forme monégasque «suřiyu» des mots latins «sol ou soliculum» devenus «sole» en italien et «soleil» en français. On dit «souleu» en provençal ; «sou» en génois ; «soul» en piémontais ; «souřeil» à Menton et à Roquebrune.” (207. oldal)
Ebben az idézetben a monacói nyelven író Louis Notari arról elmélkedik, melyik latin gyökerű nyelven hogy mondják azt, hogy „Nap”. Nincs két egyforma.
** És Surréalisme molytárs talált monacói nyelvű felolvasásokat! Ez például éppen egy Notari-vers. (Tényleg milyen olaszos hangzása van.) Itt még több verset lehet meghallgatni monacói nyelven. Mindegyik mellett ott van a francia fordítás is. Köszönöm szépen az utánanézést!
Ezt 2019. március 11-én írtam.
